Kettes szeretetből?

Mi van, ha az óvónénit kettesre osztályozzák egy elég fontos “tantárgyból”?

Kérdés:

A segítségüket szeretném kérni az alábbiakban. Egy fogalomról, egy értelmezésről szeretnék többet megtudni… Az óvónéninket a mai nap értékelés céljából “megfigyelték (lehet van rá jobb szó is…) szóval az igazgató és még két hölgy beült a csoportba és azt nézték miként működnek együtt a gyerekek vele stb… Most megtudtam, hogy jószerével mindenre ötöst kapott, kivéve egy dologra nem abból kettes lett… (sajnos nem tudom a megnevezést, de a lényeg, hogy az a baj, hogy többen a csoportból túlzottan szeretik (a megfigyelők szerint), ölelgetik is! Te jó ég! Vonzza a gyerekeket, tapadnak rá, többek között az én végzős kislányom is. Mondták neki, hogy legyen távolságtartóbb! (Bár nekem említette, hogy érezte, hogy ez gond lesz…) Ebben a világban, ahol annyi az erőszak, próbáljuk gyermekeinket óvni a negatív hatásoktól, most még óriási döbbenetemre az is gond, hogy az óvónéni túl kedves!!! Kérem szépen értelmezzék számomra, ha lehet ezt, mert nekem magas!!! Tényleg van ilyen, ebben a szakmában, hogy ne szeresse túlságosan a gyerek a óvónőjét, gondozóját akivel az egész napját tölti???? Nagyon köszönöm a választ! Gyöngyi (Győr)
 

Válasz:

Kedves Gyöngyi!

Amiről ír, az megdöbbentett engem is. Persze, hogy a gyerekek kötődnek, még nagyobb korukban is. Sokan kötődő nevelésről beszélnek intézményi keretek között is, és pedagógiailag jónak tartják. Kicsit messzebbről kezdem, de mindenki ismeri azt a kamasz jelenséget, hogy a gyerek csak azért tanul, mert aki tanítja, szimpatikus neki. A kicsik pedig pláne kötődnek. A kisgyermekkorban nagyon fontos a gyermek számára a személy, aki gondoz, nevel (kevésbé tanít még). Az ölelés köztudottan védő faktor. Akit eleget ölelgetnek, annak az immunrendszere is sokkal erősebb (Prof. Dr. Bagdi Emőke). Az oviban oda lehet szaladni az óvó nénihez, lehet az ölében ülni. A tanító már távolságtartóbb, de a hagyományos szocializációban teljesen helyén való, hogy az óvó néni szeretget. Hány éves is egy óvodás? 3-6. Több helyen, főleg vidéki óvodákban a bölcsőde hiánya miatt 2 évesek is előfordulnak. Ha elképzeljük ezeknek a gyerekeknek a mindennapjait gyakran azzal találkozunk, hogy reggel  fél 8- (mert pl. 8-ra be kell érnie a szülőnek az óvodába) délután fél 5-5 óráig itt vannak. Ez legalább 9 óra. Mi lenne, ha ez alatt a 9 óra alatt egyetlen simogatást, ölelést sem kapna egyetlen gyermek sem? A gyerekek spontán fejezik ki érzéseiket és azt tükrözik vissza, amit látnak, tapasztalnak. Valószínűleg kislánya óvodás csoportjában sok ölelés jut a gyerekekre, amit ők is viszonoznak. Nem értem miért volt ez baj ennél az óvodai (valószínűleg teljesítmény) értékelésnél. A teljesítményértékelés minden munkahelyen (az óvoda is az) kötelező feladat a munkáltató számára. Az értékelési szempontokat általában az intézményvezetők (gyenge szakszervezet) dolgozzák ki. Minden pedagógus munkakörben (az óvoda pedagógus is pedagógus, az oktatáshoz tartozik) az értékelési szempontoknál ott vannak a szakmai értékelés, munkakörnek való megfelelés pontjai. Csak azt tudom elképzelni, hogy lehetett olyan értékelési szempont, aminél rossz pontnak számított az, ha az óvónő személyisége ”túlságosan bevonódik” a szakmai munkába. Sok szakmánál ez valóban probléma, mert a kiégés veszélyét növeli.  A pedagógus hivatásról azt tanultam és tapasztaltam, hogy aki erre adja a fejét, az egész személyiségével vesz részt a munkájában. Ez történt ebben az esetben. Azt nem is merem elképzelni sem, hogy pusztán rosszindulatból, féltékenységből pontozták volna le az említett óvónőt, de látott már ilyet a világ. Pont azt szokták az óvodai nevelés szemére vetni (kis képzavarral élve), hogy kevéssé tud törődni az óvónő egyénileg a gyerekekkel ilyen mértékben túltöltött csoportlétszámok mellett. A kontraszt: a családi napköziben család közeli nevelés folyik. A családi napközi vezetőknek (akik többnyire szintén óvónők, tanítónők) sokat kell még azért tenni, hogy valóban elfogadják őket önálló szakmaként. A jó családi napköziben  nem kérdés (a családhoz inkább közelebb áll a családi napközi, mint a bölcsődéhez, óvodához), hogy a gyerekek ölelgetve vannak és ők is ölelhetnek.

A segítő szakmáknál (szociális területek, pl. kisgyermek gondozás, idős gondozás, fogyatékkal élők..) létezik egy ún. coach (nincs magyar megfelelője), aki segít feldolgozni a munkavégzés során tapasztalt nehézségeket, problémákat, megelőzi a kiégést. Meggyőződésem, hogy a pedagógus szakmának (óvodapedagógus, tanító, tanár) is szüksége volna ilyen rendszeres coaching lehetőségre. A képzés megvan, csak persze pénz nincs rá. Addig azonban, amíg az omnipotens (mindettudó) szemlélet dominál a pedagógus szakmában, a több évtizede ugyanúgy szakmát gyakorló szemlélet legyűrheti az újító szándékot. Akik ma óvodát vezetnek, vagy óvodában szakmai vezetők esetleg elfeledkezhetnek arról, hogy a mai óvodásokat sokkal több stressz érheti, mint ahogy az sok évtizedig volt. Ebben az internetes, ”fészbukos” világban nagyon sok ilyen szeretgetős óvó nénire, a szeretetet kifejezni tudó kisgyermekre és gyerek-, családbarát intézményre, családközeli ellátásra, és sok ilyen nyitott szemmel járó édesanyára lenne szükség.