Ki a jobb szülő? 1. rész

Mindenki másképp csinálja, de még milyen másképp! A családon kívüli és belüli problémák másképp csapódnak le egy nőn (vagy a férfi feminin oldalán) és egy férfin (vagy a nő maszkulin oldalán). Az eredmény minden esetben… tipikus.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 18. szabo.daniel

Mindenki másképp csinálja, de még milyen másképp! A családon kívüli és belüli problémák másképp csapódnak le egy nőn (vagy a férfi feminin oldalán) és egy férfin (vagy a nő maszkulin oldalán). Az eredmény minden esetben… tipikus.


A társadalmi szerepek, elvárások és lehetőségek folyamatos változásának köszönhetően rég leáldozott már annak kora, hogy a férj dolgozik, a feleség pedig háztartást vezet és gyereket nevel. A maszkulin és feminin vonások azonban továbbra is élnek és kombinálódnak bennünk az éppen aktuális élethelyzetünk vagy feladatunk fényében.

A gyermekvállalás és gyermeknevelés sokat kívánó feladat, és egyben első rangú olvasztótégelye az egyéniségnek; egy olyan „tréning”, mely mindenkiből a végleteket hozza ki. Sokan a gyermekük nevelése közben döbbennek rá bizonyos tulajdonságaikra, hogy milyen jól mesélnek, mennyire türelmetlenek, vagy milyen jó humorérzékük van.

A gyerek szempontjából a szülei folyamatos tesztalanyok. Nem tehet mást: mi már évtizedek óta élünk itt, ő meg csak most érkezett. Tőlünk, mint tapasztaltaktól tudakolja, milyen a világ, mik itt a normák, hogy is van ez az emberközi, sokrétű kommunikáció. Teszi ezt azáltal, hogy állandóan teszteli szüleit, mire hogy reagálnak. Szerteágazó érdeklődését a szülők gyakran csak úgy veszik észre, hogy a gyerek már megint ordít, megint nem alszik, megint a szájába vette, megint megfogta, még mindig nem érti. Hogy a tanulási folyamatban (legyen az az újszülöttből értő lénnyé, vagy a felnőttből szülővé válás szempontjából is) ki hogyan reagál az egyes helyzetekre, azt nehéz sematizálni. Hogy a nők vagy a férfiak jobbak-e a mindennapos krízisek vagy örömök kezelésében, az megint nem egyértelmű, lássunk hát néhány példát, ki miben verhetetlen.

Elvonatkoztatva attól, hogy mennyire férfiasak a mai férfiak vagy nőiesek a mai nők, fogalmazzunk úgy, hogy a férfias és nőies magatartásformák viszonylag egyértelműen elhatárolhatók. A férfiak szilárd tárgyilagossága és céltudatos, operatív hozzáállásával szemben a nők gyakran több szálon működnek, a folyamatok sokszor később érnek be, akkor viszont több is egyszerre. Ezért talán szerencsésebb akkor gyermeknek lenni, amikor anya vigyáz ránk, miközben ebédet főz és a mosógép programja is lejárt, és mi éppen kiejtettük kezünkből a kedves játékunkat, mire aztán hangos ordításban törünk ki. Anyu erre tudat alatt lecsavarja az ebéd alatt a lángot, elindul felénk, miközben kikapcsolja a mosógépet, és amikor odaért hozzánk, annak mozdulatával, hogy visszaadja kezünkbe a játékot, rögtön felveszi a földről a ruháskosarat is, hogy visszafelé kirámolhassa a mosott ruhát.

Apa ezzel szemben… Folytatjuk.