Ki hogyan kívánja?

Még egyetemista voltam, amikor valamiért pár napra rákattantam a savanyú uborkára. A fiú lakótársam viccesen kérdezte, hogy csak nem vagyok terhes, mert ez egy tuti biztos jel, a nővérénél is így volt. De nem voltam az.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. május 03. czefernek.lena

Még egyetemista voltam, amikor valamiért pár napra rákattantam a savanyú uborkára. A fiú lakótársam viccesen kérdezte, hogy csak nem vagyok terhes, mert ez egy tuti biztos jel, a nővérénél is így volt. De nem voltam az.


Ki mire indul be, ha terhes?

Az addig sosem hallott savanyúuborka-klisé később gyakorta visszaköszönt, hol ismerősöktől, hol könyvekben, filmekben. Elég érdekes, hogyan változik meg az ízlés, hogyan kívánnak meg sokan vadul különleges ízpárosításokat, vagy édes/savanyú ízeket. Amikor viszont tényleg terhes lettem, hetekre minden reggel a szomszédos pékség törzsvendégévé váltam.

A gyermekkoromat idéző omlós vajas kifli és a ropogós kakaós csiga kihagyhatatlan napindító lett annak ellenére, hogy korábban soha életemben nem reggeliztem a tejeskávét leszámítva. Aztán az édes ízek is napirenden voltak, minden napra kellett valami édes íz: süti, csoki vagy valami édes, érett gyümölcs. Nálam ezzel ki is lett pipálva a kívánósság. Barátnők és ismerősök hívták fel a figyelmemet arra, hogy ezek még elég konszolidált igényeknek számítanak. Tőlük hallottam egy-két igazán szivatós sztoriról is, aminek általában a férfiak itták meg a levét.

Például az egyik kismama éjszaka, télen friss szilváért könyörgött, a férje pedig képes volt a várost bejárni érte, de nem járt sikerrel. És amikor hazaért, kimerülten, izgulva, a szilva vágynak már nyoma sem volt. Egy másik barátnőm egy éjjel kettőkor paprikáskrumplit kívánt, olyannyira, hogy férje megott készített is neki egyet. Mire a jó étek elkészült, az anyukának felfordult a szagoktól a gyomra. Apuka magára maradva a konyhában mi mást tehetett volna, mint megette amit csinált… Hetente kétszer. És még mondják, hogy nem mi, nők tehetünk társunk súlyáról.

Az igazság az, hogy az első trimeszterben tapasztalható kívánósság, falánkság netán undorodás oka a hormonszintek terhesség alatti megváltozása. Egyáltalán nem igaz, hogy az embernek a teste egyértelmű jelzést ad szükségleteiről, hiszen keveseknek van mondjuk égető szüksége egy vödör csokifagyira – kívánni viszont kívánhatja azt a kismama. Ami biztos, hogy a kívánósság hiánytünet jelzése.