Kockázatos kismama-betegségek – III. rész

Akiknek olyan betegségük van, amely a terhesség során komplikációt okozhat, azoknak még a gyermekvállalás előtt konzultálniuk kell orvosukkal, hogy a lehető legjobb egészségi állapotban vállalják a terhességet. A Családháló nemrég indult sorozatában azokat a betegségeket gyűjti össze, melyek kockázati tényezőnek számítanak.

A terhesség idején a kismamák mintegy negyven százalékánál alakul ki kisebb-nagyobb mértékű vérszegénység. A magyarázat egyszerű: a jelenség leggyakoribb oka a vashiány, és a 9 hónap alatt a magzatba mintegy 300 mg vas kerül át. A vas egyébként létfontosságú alkotóeleme a hemoglobinnak, nélküle nem képes oxigént megkötni. A vas hiánya nemcsak vérszegénységhez, de az ezzel járó fáradékonysághoz, fázékonysághoz, gyengeséghez, csökkent teljesítőképességhez, ingerlékenységhez vezethet. A koncentrálóképesség általában romlik, álmatlanság, fülzúgás, látási zavarok, szédülés, fejfájás, ájulás-érzés jelentkezhetnek. Megfelelő táplálkozás nagyon fontos a megelőzéshez. Ehhez a vas, a folsav, a B12 vitamin és a réz bevitelére és megfelelő felszívódására kell figyelnünk.

Örökletes változatok

Az örökletes vérszegénység típusok, például a sarlósejtes vérszegénység, a hemoglobin S-C betegség, a talasszémiák már kezdetektől fokozzák a terhességi szövődmények kockázatát. Azokban a kismamákban, akikben fokozott ezeknek a betegségeknek az esélye a rassz, az etnikai háttér vagy a családi kórtörténet alapján, a szülés előtti vérmintából ellenőrzik a hemoglobinopátiák jelenlétét. Úgynevezett Korionboholy mintavétellel vagy amniocentézissel vizsgálható, hogy a magzatban megjelenik-e a hemoglobin betegsége.

Sarlósejtes vérszegénység esetén a terhesség során ráadásul nő a fertőzésveszély. A leggyakoribb fertőzésformák a tüdőgyulladás, a húgyúti fertőzés és a méhet érintő fertőzések. A vérszegénység ezen fajtájában szenvedő betegek egyharmadában a terhesség alatt magasvérnyomás-betegség is kialakul. A sarlósejtes krízisnek nevezett, hirtelen, erős fájdalommal járó roham terhességben ugyanolyan gyakran jelentkezik, mint máskor. Életet veszélyeztető szövődményként akár szívelégtelenség vagy tüdőembólia (a tüdő verőereinek vérrög okozta elzáródása) is kialakulhat. A szülés alatti vérzések súlyosabbak.

A betegség hatására magzat növekedése lelassulhat, vagy a várttól elmaradhat. A magzat meg is halhat. Minél súlyosabb volt a sarlósejtes vérszegénység a terhesség előtt, annál nagyobb a terhes nő és a magzat kockázata a szövődményekre, és a születés alatt bekövetkezett halál is gyakori. Rendszeres véradással a sarlósejtes krízis lehetősége csökken, nő viszont a transzfúziós szövődmények gyakorisága. Ezt a jelenséget alloimmunizációnak nevezik, és életveszélyes elváltozásokat okozhat. A terhes nőnek adott vér nem csökkenti a magzati kockázatot.