Kötelező oltásaink II. – DTP

Valaha évente több ezer gyermek halálát okozta a torokgyík, a védőoltások bevezetése előtt járványosan fordult elő,. A tüneteket a kórokozó által termelt méreganyag okozza, ez ellen termel a szervezet ellenanyagot a védőoltás hatására.

A védőoltás fogalma mintegy 130 éve, még az 1870-es években született meg, az első betegség, amely ellen használták, a himlő volt. A „vakcina” elnevezést először Edward Jenner angol orvos használta, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlővel fertőzött tehenészek nem kapják el az emberi himlőt.

Az évek során a különböző országokban más-más ütemben és mennyiségben kezdtek elterjedni az oltások, Magyarországon 1940 körültől létezik a “kötelező védőoltás” fogalma: ekkoriban diftéria, tetanusz és szamárköhögés ellen oltottak.

Mára itthon összesen 10 betegség ellen, 11 oltást kell megkapnia minden gyermeknek, ezek mindegyike életkorhoz kötött. Jelentőségük abban áll, hogy életkori sajátosságok és járványügyi adatok alapján van meghatározva az oltási rend.

DTP – diftéria-tetanus-pertussis, azaz torokgyík-merevgörcs-szamárköhögés elleni védőoltás
Merevgörcs (tetanusz)

A tetanusz nagyon erős méreganyagot termel, ez felelős a kialakult tünetekért, az izmok görcsös összehúzódásáért. Az oltás hatására termelődő ellenanyagok a méreganyagot kötik meg. A kórokozó a környezetben széles körben előfordul, állati bélrendszerben normálisan is megtalálható.

Hogyan jut a szervezetbe?

A szervezetbe sérülés kapcsán jut be. Tévedés azonban azt gondolni, hogy csak az veszélyeztetett, aki falun él, vagy akinek a sérülése súlyosan szennyezett. A tetanusz banális sérülés esetén is kialakulhat. Magyarországon 1953-ban vezették be a tetanusz elleni védőoltást, és kampányoltások keretében az 1941. január 1. után születettek részesültek védőoltásban, majd az 1980-as évek második felében idősebbeknek is lehetősége volt az oltást kérni. A védőoltás előtt évente átlag 500 körüli megbetegedés volt, igen magas halálozással. Ma már évente néhány megbetegedés fordul elő az oltatlan korosztályból.

Szamárköhögés (pertussis)

A jellegzetes kínzó köhögési rohammal járó szamárköhögés a XX. század elején országunkban járványosan fordult elő. Évente 8-10 ezer megbetegedést jelentettek, és különösen csecsemőkorban volt magas a halálozás. A bevezetett védőoltás hatására csak szórványos esetek fordultak elő. A 2000-es évek második felében azonban több megbetegedést diagnosztizáltak serdülők és fiatal felnőttek körében. Ez a tény arra utalt, hogy a gyermekkorban adott védőoltások hatása idővel csökkent. Ezért 2009-től a 6. osztályban adott DT oltás pertussis komponenssel is kibővült. A 2006-tól alkalmazott oltóanyag már nem tartalmazza a teljes elölt kórokozót, hanem annak csak egy részét, így az esetlegesen előforduló mellékhatások ritkábbak és enyhébbek.

Torokgyík (diftéria)

A diftéria vagy torokgyík egy olyan súlyos betegség, amely fulladásos halálhoz vezethet, elzárva a légutakat, vagy tüdőgyulladáshoz, szívrohamhoz, illetve a torok izmainak bénulásához.
A gyerekek ezt a védőoltást kombinálva kapják a járványos gyermekbénulás elleni oltóanyaggal (IPV) és az agyhártyagyulladás elleni oltóanyaggal (HIB), első alkalommal 2, 3 és 4 hónapos korban. Az ismétlés 18 hónapos korban esedékes. A 3 és 6 éves gyerekek DTPa-IPV oltást kapnak. A 11 évesek újraoltása már csak diftéria és tetanusz összetételű oltóanyaggal történik. Később, a tetanuszfertőzésre gyanús sérültek emlékeztető oltást kapnak.