Kötődően nevelsz?

A gyermekgondozás, gyermeknevelés kapcsán rengeteg a társadalmi elvárás, konvenció. Az édesanyja ösztönei azt diktálják, hogy ha sír a gyermeke, megnyugtassa. De amint megjelennek a rokonok, látogatók, kezdik átformálni az anya ösztönszerű viselkedését. „Hagyd sírni, hogy megtanuljon egyedül is lenni.” „Az éjszaka alvásra való.” „Háromóránként kell szoptatni, hamarabb semmiképp se adj neki enni!” „Ne fogd ennyit kézben, csak elkényezteted!” „A sírástól erősödik a tüdeje.”

A kötődés egy láthatatlan kötelék anya és gyermeke között. Míg az állatvilágban a kicsit azonnal követik anyjukat, addig a kis emberpalánta erre nem képes. Ezért az édesanya dolga az első időben, hogy ne engedje gyermekét magától eltávolodni.

A kötődő nevelés alapelve, hogy a kisbaba és a kisgyermek érzelmi szükségletei éppolyan fontosak, mint a testiek. A testkontaktusra, hordozásra, szeretgetésre irányuló igényt éppolyan fontos kielégíteni, mint megetetni a babát és felöltöztetni, ha fázik. Csak így tud egészségesen fejlődni.

A legfontosabb motívum, a biztonság élményének a korai megtapasztalása, ez a biztonság szolgál későbbi kapcsolatainak alapjául. A biztonságban kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együttérzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Ezt ma már rengeteg kutatási eredmény támasztja alá. Az anya válaszkészsége, érzékenysége felbecsülhetetlen fontosságú az első években.

Háromféle módon kötődnek a gyermekek az anyához, ezt 1-1,5 éves gyermekekkel kísérlettel is igazolták 1978-ban.

A biztonságosan kötődő gyermek idegen helyen anyja jelenlétében bátran fedezi fel a játékokat, míg ha elhagyta a szobát az anya, nyugtalan lett, és nem talál vigaszt sem a játékokban, sem idegen személyekben.

Az elkerülő módon kötődő gyermek nem vesz tudomást sem édesanyja távozásáról, sem visszatéréséről. Ezek a gyerekek 12 hónapos korukra megtanulták nem kimutatni érzelmeiket, holott ugyanazt a stresszt élik át, mint biztonságosan kötődő társaik. Azaz, ha nem reagál az édesanya a sírására, akkor ő megtanulja, hogy nem érdemes kommunikálni. Ezek az anyák sokszor nyíltan elutasítóak, nem szeretik a testi kontaktust.

Az ambivalensen kötődő gyermek viszont az idegen helyre érkezve még anyja jelenlétében is nyugtalan. Kiborította őt anyja távozása, és visszatérése sem nyugtatja meg. Vagyis nem tekinti anyját biztonságos háttérnek. Ezeket az anyákat a hétköznapokban többnyire kiszámíthatatlan viselkedés jellemzi.

Mi a dolgunk, ha biztonságosan kötődő gyermeket akarunk nevelni?

– Komolyan kell vennünk gyermekünk jelzéseit, és minden esetben reagálnunk kell rá. Fájdalmában, félelmében, bánatában magára hagyni egy gyermeket súlyos következményekkel jár. Amit nem rögtön látunk, lehet, hogy csak kamaszkorában, vagy felnőttkorában jön elő.

-A kötődő nevelés nem tud mindenkire érvényes receptet kínálni, hanem arra bíztatja a szülőket, hogy ismerjék meg gyermeküket.

– Ne nevessük ki, hanem vegyük komolyan minden érzését! Ezt igazából mi felnőttek is elvárjuk magunkkal szemben. Nem szabad egy gyermek problémáit lekicsinyelni.

– Ismerjük meg gyermekünket, étvágyát, alvásigényét, igényét a közelségre, társaságra, és ennek megfelelően cselekedjünk.

– Ha éhes, akkor ne ringassuk, hanem szoptassuk meg. De ugyanakkor tudnunk kell, hogy a szopizás nem pusztán az éhség csillapítására szolgál, hanem nyugtató, altató, fájdalomcsillapító funkciója is van!

– Ha úgy látjuk helyesnek, akkor aludjunk vele egy ágyban addig, amíg a gyermek önmaga nem mond le erről.

– Sosem késő eszerint cselekedni!

A kötődő neveléstől nem lesz elkényeztetve a gyerek?

A kötődő neveléstől semmiképpen nem lesz a gyermek elkényeztetett, hanem attól, amikor a szülő olyan dolgokat nem vár el gyermekétől, amire az már képes lenne. Azaz nem kell mindent ráhagynunk a gyermekre, sokkal fontosabb a következetesség, a megfelelő korlátok felállítása.

Önálló lesz egy kötődően nevelt gyermek?

Azok a gyerekek tudnak igazán önállóak lenni a szó mindenféle értelmében, akiknek a korai időszakban megfelelően ki volt elégítve a biztonságigényük: eleget lehettek a szüleikkel, amikor erre volt szükségük. 
Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a gyerek biztonságigénye, ha túlságosan korán önállóságra van kényszerítve, amikor erre még nem érett meg, akkor jóval tovább fönnmarad a függés, akár érzelmileg-értelmileg sosem szűnik meg.
Két forrás is táplálja ilyenkor a fennmaradását: egyrészt a gyerek kielégítetlen igényei, másrészt a szülőben maradt hiányérzet, mert bizony a szülőnek is szüksége van a gyerekkel való szoros kapcsolatra akkor, amikor annak van ott az ideje

Bízzunk magunkban és kisgyerekünkben, merjük őt úgy szeretni, ahogy arra neki szüksége van! Így tanul meg ő is szeretni és szeretetet elfogadni.