Leszünk mi még kettesben?

A gyerek születése mérföldkő a kapcsolat életében. Új forgatókönyv - immáron családi -, új szerepleosztás, mindezt egy teljesen idegen terepen. A kisbaba ad és elvesz. Rajtad is múlik, merre billen a mérleg nyelve.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 28. szabo.daniel

A gyerek születése mérföldkő a kapcsolat életében. Új forgatókönyv – immáron családi -, új szerepleosztás, mindezt egy teljesen idegen terepen. A kisbaba ad és elvesz. Rajtad is múlik, merre billen a mérleg nyelve.


“Már maga a házasság is krízis. A házasságot követő időszak és a gyerekvárás időszaka sok szempontból felkészülést jelent magára a családdá válásra. Ennek ellenére az első gyerek születése – dráma.” Így fogalmazott Ranschburg Jenő a Pszinapszis előadásán, mely a Család és gyermek című tanulmánykötetben jelent meg, A családdá válás krízise címmel.

A pszichológus hosszan sorolja a dráma okait. Az elvárások hálóját, az anyává és apává válás nehézségeit, többször is a társadalom felelősségét hangsúlyozva. Hogy érték legyen szülőnek lenni, alakuljon több fórum anyák és apák számára, hogy egymás közt megbeszélhessék a felmerülő problémákat. Komoly kapcsolatölő dolog ugyanis a bezártság. Ez pedig óhatatlanul bekövetkezik, amikor megszületik a kisbaba. És itt nemcsak a hat hét gyerekágyról van szó, hanem az első és második évről, amikor minden kimozdulás külön szervezést igényel. Ha pedig hamar jön a következő gyerek, könnyen úgy érezheti mind a nő, mind a férfi: lakatlan szigetre vetődtek, ahonnan csak S. O. S. jelzéseket lehet leadni.

A csendet vettem észre

Papp Julianna, a négyéves Hanna és a kétéves Dénes édesanyja úgy érzi, most kezdenek visszarázódni a rendes kerékvágásba.
– Teljesen mindegy, hogy mennyire felkészülten, tudatosan vágsz bele a gyerekprojektbe, a baba születése úgyis fenekestül felforgat mindent. Nekem ez a négy év kőkemény meló volt, most kezdem érezni, hogy mintha kicsit lazulnának a kötöttségek.
Hannánál, ahogy az lenni szokott, szinte beleőrültem az elvárások teljesítésébe. Százszázalékos anya, nő, háziasszony akartam lenni, törvényszerű volt a csalódás. Az újszülött Dénesnél már lazábban álltam a dolgokhoz, de akkor meg ott volt a dackorszak kellős közepén álló Hanna, így nem éreztem semmi könnyebbséget.