Vannak szülők és nevelési irányzatok, akik és amelyek szerint a babákat konstans egyfolytában ölelgetni kell, és vannak, akik szerint kifejezetten hátrányos egyfolytában magunkra cuppantani a csecsemőt. A szülők és a babák fizikai kontaktusra való igénye részben személyiségfüggő is: van, aki sok összebújást igényel, van, aki kevesebbet. Egy friss kutatás szerint mindenesetre érdemes gyakran ölelgetni a babákat, hiszen egyértelműen reagál rá az agyuk.
A kanadai kutatók 125 babát vontak be a vizsgálatba, akik között koraszülöttek és időre születettek is voltak. A koraszülött babák azért kiemelten fontosak ebből a szempontból, mert sokuk életük első heteit koraszülött intenzív osztályon tölti, ahol hagyományosan kevés az ölelgetés. Elképzelhető, hogy mindez agyfejlődésüket is érinti, az újszülöttek agyának fejlődése ugyanis sok egyéb mellett a fizikai kontaktustól is függ.
A szeretgetés jó az agynak
A kutatók azt vizsgálták EEG segítségével, hogyan reagál az egyes babák agya az enyhe fizikai ingerekre (levegőt fújtak a bőrükre és közben mérték az agyhullámaikat), melyik agyterületük milyen mértékben aktiválódik. Az eredmények valójában nem annyira meglepőek: eddig is tudtuk, hogy a babák szeretik a szoptatást meg az ölelgetést és utálják, ha injekciós tűvel szurkálják őket. Azt azonban nem tudtuk, hogy mindez azonnal mérhető is agyi mintázatok képében.
A cikk itt folytatódik.
