Meztelenül a mobilon – a fiatalokat érő szexuális zaklatás visszaszorításáról

Európa négy országában felmérések készültek, és ezek nyomán közös cselekvési terv születik a közeljövőben a gyermekeket érő szexuális bántalmazások visszaszorítására. Ennyire súlyos a helyzet? Alighanem, hiszen az általános iskolások 17 százalékát érik el valamilyen szexuális felhívással, zaklatással az interneten, mobiltelefonjukon keresztül vagy közvetlenül – többek közt ez derült ki a hazai felmérésből, melyet a Független Médiaközpont készített.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. szeptember 19. bencze.aron

Európa négy országában felmérések készültek, és ezek nyomán közös cselekvési terv születik a közeljövőben a gyermekeket érő szexuális bántalmazások visszaszorítására. Ennyire súlyos a helyzet? Alighanem, hiszen az általános iskolások 17 százalékát érik el valamilyen szexuális felhívással, zaklatással az interneten, mobiltelefonjukon keresztül vagy közvetlenül – többek közt ez derült ki a hazai felmérésből, melyet a Független Médiaközpont készített.


Móricz Ilona, a Független Médiaközpont igazgatója az OrientPress Hírügynökségnek nyilatkozott a terv részleteiről, de megszólítottunk szexológusokat is a jelenséggel és megoldásának lehetőségeivel kapcsolatban.

– Miből áll a cselekvési terv? Miért éppen az Önök szervezete bonyolíthatja ezt az Európai Unió bővítési igazgatósága által finanszírozott programot?
– A négy országban zajló projektet azért irányítják nonprofit médiaszervezetek, mert mi régóta hálózatban együttműködünk. Másrészt fontos, hogy a földerített adatok a társadalomhoz is eljussanak, ebben pedig egy médiaszervezet tud leginkább segíteni, persze együttműködünk a szociális szférával, az oktatásüggyel és újságírókkal is. Jelentésünk három területre terjed ki: egyeztetett metodológia alapján felső tagozatos általános iskolások és pedagógusok között végeztünk fölméréseket, bírósági és rendőrségi adatokat gyűjtöttünk és elemeztünk, valamint esettanulmányt készítettünk egy konkrét ügy médiamegjelenéséről. Mindezekből levontuk a következtetéseket, melyek a jelentésünkben szerepelnek. Most egy körülbelül 15 oldalas cselekvési terv kidolgozása a további feladatunk, ajánlásokat fogunk megfogalmazni az érintett szakmákkal, az oktatási, a szociális szféra, a média és az egészségügy szakértőivel együtt. Azt szeretnénk, ha ajánlásaink végül a kormányzathoz is eljutnának. Az uniós pénzt kiegészíti a Holland Nagykövetség támogatása, ez utóbbiból médiaanyagokat, például rövid televíziós dokumentumfilmeket készítünk, rendezvényt szervezünk. Várhatóan október közepére elkészül hat darabból álló sorozatunk, amelynek témái a felmérés eredményeivel kapcsolatosak. De lesznek anyagaink a többi médium: rádiók, az online sajtó és a lapok számára is. Örülnénk, ha országos és helyi televíziók átvennék ezeket.

– Miben foglalható össze a célkitűzésük? Miről szólnak a filmek?
– Szeretnék fölhívni a figyelmet a gyermekek szexuális bántalmazásának problémájára és ajánlásokat megfogalmazni a megelőzésre, a probléma kezelésének hiányosságaira is. Így például a filmekben szólunk arról, milyen veszélyekre kell figyelniük gyermekeknek, akár saját környezetükben vagy az interneten. Iskolákba megyünk, de tervezünk nagyobb rendezvényeket is, amelyekre szakértőket fogunk fölkérni, hogy beszéljenek a tapasztalataikról. A kisfilmek az egész társadalomhoz szólnak, megszólalnak benne áldozatok, de a felnőtt korosztályból, hogy a történetek újbóli elmondatásával elkerüljük a gyermekek újra-traumatizálódását.

– Milyen tapasztalatai vannak a szexológusnak, és milyen megelőző javaslatai – kérdezzük Tóth Kristóf István szexológust, a Magyar Szexológiai Társaság tagját.
– Az internetes zaklatás hátterében szinte mindig a gondatlan vagy tudatlan internetfelhasználó, vagyis a fiatalkorú kezdeményezése áll. A gyerekek fölteszik fényképüket, adataikat a Facebookra, ide-oda, így megtalálják őket olyan alakok, akik viccből vagy komoly szándékkal szexuális ajánlatot tesznek, szexuális tartalmakat küldenek. Az általános iskolai évek végétől a fiatalok már nyitottak a szexualitásra, s ha nincs ezzel és az internethasználattal kapcsolatos ismeretük, akkor rendszeressé válhatnak az idegen befolyásoló személyek az életükben. Nem tanulják meg, mert nem tanították őket, hogy az internetes megosztás helyett, vagy azon belül hogyan fejezzék ki magukat, hogyan osszák meg önmagukat másokkal. A szülők és a tanárok nem partnerek, mert nincs idejük-energiájuk belemenni ezekbe a kérdésekbe a gyerekekkel. A fiatalok pedig nagyon ügyesen tudnak keresni, kutatni a neten, gyorsan megtalálják maguknak, amire kíváncsiak, s ezek a tartalmak gyakran ferdítettek, félrevezetőek. Ráadásul sok iskolában nem aktiválják a tartalmat, illetve a veszélyes címeket szűrő programokat, nem frissítik a tiltó listákat, vagyis azok nem naprakészek. A média szerepe jelentős, de sajnos legtöbbször rossz példát mutat, a társak tökéletlen tudásanyaga is rossz irányba vihet.

– Mi késztetheti a gyerekeket a túl nagy nyilvánosságra és a túl intim tartalmak megosztására?
– Az önkifejezésvágy, amely életkori sajátosság, illetve egyfajta lustaság: már nem kell elmenni egy buliba, hogy újra meghívjanak, csak be kell lépnem a megfelelő fórumszobába. Itt mindent megtudhatok a többiekről, olyasmit, amihez egyébként el kellett volna menni a helyszínre beszélgetni. A másik motiváció a kitűnni vágyás. A tizenévesek már nem hasonlítani akarnak, hanem különlegesnek mutatkozni, ez pedig sokszor felhívó jel a saját korosztálya számára is.

– Mit tehet a gyerek, ha zavarja a kapott üzenet?
– Három dolgot: jelentést tehet a szolgáltatónak (ahogy a kéretlen levelek esetében is), hogy zaklató üzenetet kapott, letilthatja például a chat-en vagy fórumon azt a felhasználót, aki zaklatta, vagy végső esetben ott is hagyhatja azt az oldalt, amelyiken megtalálták, törölheti adatlapját, új emailcímet hozhat létre.

– Mit tehet a felnőtt társadalom?
– Szűrheti a programokat, de ez nem lehet teljes körű, mindig van valaki egy iskolai közösségben, aki káros oldalt fedez föl, és azt pillanatok alatt elterjeszti a diákok között. Angol nyelven szinte bármihez hozzá lehet jutni, szoftverekhez is, ezt informatikus oldalról is jól ismerem. Leginkább a felvilágosítással lehet segíteni, ha az iskola lehetőséget ad havi, vagy negyedévente egy alkalomra.

– Sz. Mikus Edit szexológus fiataloknak szóló felvilágosító könyvén dolgozik, 100 ezernél is több diák hallhatta már előadásait, akik közül később többen páciensként felkeresték. Kedves Edit, kollégája azt mondja, a szexuális felvilágosításnak lehet komoly megelőző szerepe a szexuális zaklatás-bántalmazásban, mi erről a véleménye?
– A felvilágosítás, a megelőzés majdnem lehetetlen vállalkozás, amikor életkori sajátosságukból kifolyólag a gyerekek nem hallgatnak a felnőttekre. Azon kívül el is játszottuk a bizalmukat. A nyílt kommunikáció lenne a legfontosabb, azon belül az, hogy történeteket meséljünk, amelyek a környezetükben történtek meg. Könnyebben befogadják az üzenetet, ha az ő nyelvükön mondjuk, és olyan személytől hallják, aki nincs mindennap velük. Előadóként azonban csak azt mondhatjuk a gyerekeknek, kezeljék óvatosabban az idegeneket, legyenek egy kicsit gyanakvóbbak. Ők persze nem érzékelik a veszélyt, amíg tragédia nem történik a környezetükben. Az egész társadalmat meg kellene változtatni, ha a probléma gyökerét keressük.

Harmath Artemisz