Mi az alloimmun eredetű vetélés?
A terhesség kihordását több tényező is akadályozhatja, s ha a fogantatás létre is jön, megközelítőleg minden negyedik terhesség vetéléssel végződik. Az ismétlődő, „habituális” vetéléseknek több oka lehet, a következőkben az alloimmun eredetű vetéléssel kapcsolatos tudnivalókat tekintjük át részletesebben dr. Kádár János immunológus, az Immunközpont orvosának segítségével.
Az ismétlődő vetélések okai
Ha három, vagy több egymást követő terhesség vetéléssel végződik, akkor ismétlődő, másnéven habituális vetélésről beszélünk. A fogantatás létrejöttéhez és a terhesség kihordásához több folyamat összehangolt működésére van szükség a szervezetben, ha bármilyen ponton hiba keletkezik, a terhesség vetéléssel végződhet. A leggyakoribb okok közt genetikai, hormonális és nőgyógyászati eltérések szerepelnek, de fertőzések, környezeti hatások, fokozott trombóziskészség (és így a magzati/méhlepény keringésének károsodása) és immunológiai eltérések is szerepet játszhatnak abban, ha valakinél egymást követően többszöri teherbeesés ellenére is elmarad a vágyott gyermekáldás.
Apai és anyai sejtek a szervezetben
Az immunológiai eredetű vetélések egyik típusa az alloimmun eredetű vetélés, amely akkor jön létre, ha az anya nem termel „védőanyagot” a magzat számára. Erre azért lenne szükség, mivel az immunrendszer feladata megvédeni a szervezetet a „betolakodóktól”, s ennek hiányában – mivel a magzat részben az apától származó, az anyai szervezet számára idegen sejteket is hordoz – támadást indít ellene. Ez az immunglobulin az a védőanyag, amely megakadályozza, hogy ez a védekező reakció beinduljon az anya szervezetében. Úgy kell elképzelni, hogy az immunglobulin valamilyen védőburkot alakít ki, hogy az apai eredetű antigének ne látszódjanak. Ennek hiányában a kilökődési folyamat megkezdődik, a vetélés bekövetkezik.
Hogyan vizsgálható?
A kezdetleges embrión (blasztocisztának nevezik) pár hét után jelennek meg az apai antigének. (Tehát a megtapadási zavarokban ilyen alloimmun reakció még nem játszik szerepet.) Az apai antigének az anyai szervezet kilökődési reakcióra ingerlik – éppen úgy, mint egy szervátültetés esetén. Ez a kiváltott elutasítás nem elsősorban a különbözőség mértékétől függ – kis eltérés is okozhat pl. erős választ. Így a reakciót élő sejteken vizsgálják: összehozzák az apa sejtek felületén levő antigéneket az immunreakcióra képes anyai sejtekkel. Ilyen apai sejtek korlátlan forrása a vér – vérvétel után az apai vérből kifogástalan antigénforrásként szereplő fehérvérsejteket szeparálnak, azokat kémcsőben legyengítik és összehozzák az anyai sejtekkel. Ez a kevert limfocita reakció vizsgálata (MLC).
Alloimmun vetélés esetén a lombik sem megoldás
A gyermekvállalással való további próbálkozásnak nincs értelme, amíg az immunfolyamatok szerepét nem zárjuk ki a vetélés hátterében. Ilyen esetben a lombikprogram megkezdése is csak további lelki megrázkódtatást jelentene, mivel alloimmun eredetű korábbi vetélés esetén sajnos ilyen módon sem valószínű a magzat kihordása.
Kezelési lehetőségek
Dr. Kádár János elmondta, hogy ha a vizsgálatok igazolják, hogy valóban alloimmun eltérések miatt következtek be a vetélések, akkor a megfelelő kezelés mellett a párok nagyon nagy eséllyel vállalhatnak gyermeket a jövőben. Amennyiben ilyen ritka összeférhetetlenségi esetről van szó, az anya számára az apai sejtekkel oltóanyagot készítenek (LIT beavatkozás). A jelenleg még csak külföldön elérhető módszer lényege, hogy az apai fehérvérsejtekkel készített oltás hatására az anyában védő, blokkoló ellenanyagok fognak, termelődni, amelyek a magzatot letakarni képesek. Ehhez kiegészítő kezelésként immunglobulint is alkalmazhatnak. A kezelés feltétele: habituális vetélés (tehát már megtapadt blasztociszta), legalább párhetes terhesség, MLC reakcióval igazolt összeférhetetlenség.
