Miért hordozzam?

Az ember hordozott élőlény – állapította meg már 1970-ban Bernhard Hassenstein viselkedésbiológus: veleszületett reflexei bizonyítják, hogy nemcsak szüksége van, de alkalmas is a hordozásra. Sorozatunkban megkíséreljük összegyűjteni a babahordozással kapcsolatos, hasznos információkat.

Az embergyerek lényegében koraszülött

Ahhoz, hogy a babahordozás szükségszerűségét és természetességét megértsük, tudnunk kell, hogy az ember felegyenesedésével megváltozott a medence alakja („szűkebb” lett), illetve hogy agyunk térfogatának növekedésével a koponya is nagyobb lett. A természet remekül megoldotta a „szűkebb helyen nagyobb dolognak kellene kiférnie” kérdést: az embercsecsemő élettanilag koraszülöttként születik (ezt nevezzük evolúciós kompromisszumnak).

Kutatások szerint az újszülött körülbelül 12 hónappal hamarabb születik meg a „kelleténél”, ezért szükség lenne arra, hogy az érési folyamat az anya (apa vagy nagyszülő) testén hordozva fejeződhessen be. (Egy éves kor után már látványosan gyorsabban fejlődnek az embergyerekek és fokozatosan leválnak az anyáról, nagyjából 3-4 éves korukra.)

A hordozás több egyszerű „szállításnál”

Az ember hordozott élőlény (ezt már 1970-ban leírta Bernhard Hassenstein viselkedésbiológus): veleszületett reflexei (fogóreflex, átkaroló reflex stb.) bizonyítják, hogy nemcsak szüksége van, de alkalmas is a hordozásra. A kapaszkodóreflexek éppen az érés befejeződésének vége felé tűnnek el, fokozatosan.

Látnunk kell azt is, hogy a hordozással a baba alapvető szükségleteit észrevétlenül ki tudjuk elégíteni: a testközelség, biztonság, testmeleg és a táplálék mind „magától” rendelkezésre áll. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése nem jelenti a csecsemő elkényeztetését, hiszen ha belegondolunk: egy csecsemő a világban magára hagyva biztosan elpusztulna (kihűlne, éhen halna stb.)

A fentiekből látható, hogy a babahordozás nemcsak a csecsemő praktikus „szállítási módja”, sokkal több annál.

Sokan kezdenek ilyen megfontolásból érdeklődni a babahordozás iránt, hiszen a nagyvárosokban nehézkes a tömegközlekedés babakocsival. Ha egy baba hasfájós, a hordozás (a függőleges testhelyzet, a terpesz-guggoló lábtartásba felhúzott lábak és a hordozó személy „domborulatainak” masszírozó hatása) jótékonyan befolyásolhatja az állapotát. Jó eszköz a hordozás akkor is, ha van a családban nagyobb testvér, akiről szintén gondoskodni kell.

Amikor azonban a hordozó személy megtapasztalja, hogy a gyermeke nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb hordozva, és neki magának is sokkal jobb a közérzete (a testközelség és az érintés minden emberi lény természetes igénye) illetve egyszerűbbé válik az élete, akkor átalakul ez a hozzáállás.

Miért jó tehát a babahordozás?

Kielégíti a baba alapszükségleteit, ezzel segíti a baba testi, lelki, érzelmi és szociális fejlődését.

A hordozás elősegíti még az idegrendszer, az egyensúlyozórendszer fejlődését is.

Segít a kötődés kialakulásában, az ősbizalom megtartásában.

Elősegíti a hosszútávú szoptatást.

Segíthet a gyermekágyi depresszió megelőzésében.

—
Irodalom:
Bernhard Hassenstein: Young animal and human being in view of comparative ethology. Stuttgart: Gentner 1970.
R. G. Barr: The Early Crying Paradox: A Modest Proposal. Human Nature, 1, 355-389.  1990
Evelyn Kirkilionis: Ein Baby will getragen sein: Alles über geeignete Tragehilfen und die Vorteile des Tragens   Kösel-Verlag, München 1999
Martha Sears, William Sears: The Breastfeeding Book. New York, Brown and Company 2000.
Sheila Kitzinger: A síró baba. Penguin Books,1989
Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez Budapest Jaffa Kiadó 2009
Ina May Gaskin: Útmutató a szoptatáshoz Budapest Jaffa Kiadó 2009

—

“Szalai Zsanett Pynky, babahordozási tanácsadó (ClauWi Trageschule)”

Észrevételeiteket a témában erre a címre várjuk: hordozas [at] ubainba [dot] hu