Miért nem vagyunk őszinték?
A legtöbben inkább udvariasan nevetnek egy gyenge viccen, ahelyett, hogy őszintén megmondanák negatív véleményüket a mesélőnek. A negatív visszajelzések hiánya nagyon elterjedt jelenség, és sok esetben éppen olyanoknál vezet önbizalom-túltengéshez, akiknél ez a legkevésbé megalapozott - hívja fel a figyelmet egy amerikai pszichológusnő.
A legtöbben inkább udvariasan nevetnek egy gyenge viccen, ahelyett, hogy őszintén megmondanák negatív véleményüket a mesélőnek. A negatív visszajelzések hiánya nagyon elterjedt jelenség, és sok esetben éppen olyanoknál vezet önbizalom-túltengéshez, akiknél ez a legkevésbé megalapozott – hívja fel a figyelmet egy amerikai pszichológusnő.
Mindenki találkozott már társaságban rendszeresen borzasztó rossz vicceket mesélő emberrel, ám meglehetősen ritka, hogy erre fel is hívná valaki az illető figyelmét: inkább egy rövid, udvarias mosollyal vagy nevetéssel intézzük el a dolgot. A viccmesélő pedig a reakciókból tévesen azt a következtetést vonhatja le, hogy viccei tetszést aratnak.
A fenti, jól ismert szituáció csak egy példa arra, miként vezethetnek az udvariaskodó, őszintétlen visszajelzések elbizakodottsághoz, hamis énkép kialakulásához – számolt be az Amerikai Pszichológusok Társaságának 120., a floridai Orlandóban rendezett kongresszusán legújabb kutatásairól Joyce Ehrlinger, a Floridai Állami Egyetem pszichológusa. A szakember szerint a társadalmi normák miatt idegenkedünk attól, hogy mindennapi helyzetekben negatív visszajelzéseket adjunk másoknak, még akkor is, ha azokra maximálisan rászolgáltak.
