Mikor szokik rá a gyerek a tévére? Amikor beteg

Amint hideg lesz, megjönnek a különféle betegségek. Ilyenkor az ovis-bölcsis csoportok lezsugorodnak, és inkább kivétel az, aki bemegy. Otthon viszont végre egymásratalál anya és gyereke.

Az utóbbi hetekben elég sokat voltunk kettecskén, ami a betegségszezonnak volt köszönhető, de a sok kellemetlenség ellenére végül is azt kell mondjam, nagyon jó volt. Kétszer 7-10 napos szabin voltunk. Az első alkalommal kicsit taknyos, kicsit köhögős tünetekkel küldték haza Olivért a bölcsiből, aminek nem túlságosan örültem, hiszen se láza, se semmi más jele nem volt, hogy tényleg beteg lenne. Csak az ilyenkor (mármint télen) szokásos. Az igazolás miatt ugye el kell menni orvoshoz, aki mindig rutinból írja fel azt a három-négyféle köptetőt, ilyen-olyan szirupot, amit mindenkinek. Hiába mond bármit is az ember. Felét kiváltottam, s csak a lelkiismeretem megnyugtatásaként két napig adtam a gyereknek belőlük, de miután láttam, amit előre gondoltam, hogy se jobb, se rosszabb nem lesz ezektől, hagytam a fenébe.

Inkább csináltam sok friss gyümölcslevet, répalevet, gyógyteákat, meg sokat voltunk kint
a szabadban és sokat altattam (ha délután felébredt, odamentem mellé, és így visszaaludt még akár 1-2 órát is). Csavarogtunk, ügyet intéztünk, sétáltunk, finomakat főzőcskéztünk,
nagyokat nevettünk, és játszottunk. Nem is volt könnyű visszatérni a dolgos hétköznapokba.

Eléggé csúcsszezon van a bölcsiben mostanában, szülővel volt, hogy napokig alig futottam össze, pedig máskor elég sokan vagyunk egyszerre öltözés közben. Állítólag hányós-hasmenős járvány van, de már majd egy éve ide járunk, s mindig ezzel rémisztgettek minket a gondozónők, ha becsúszott véletlenül egy lazább kaki. Aztán észrevettem, hogy összesen hat pár cipőcske van ott, ahol vagy 20-nak kéne lennie. Aztán 11 körül csörgött a telefon, s látom, a bölcsiből hívnak.