“Minden gyerek elvesztése trauma számunkra”

Lassan kiöregszik az az orvoscsapat, amely világszínvonalon végzi a daganatos gyermekek csontvelő-átültetését Budapesten. A kezdetben lelkes fiatal orvosok közül sokan "kiszállnak" a szakvizsga után, mert nem tudnak megélni a fizikailag-lelkileg nagyon megterhelő munkából. Aki marad, állandóan kirakatban dolgozik, mert a szülők minden lépését ellenőrzik.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. december 29. bencze.aron

Lassan kiöregszik az az orvoscsapat, amely világszínvonalon végzi a daganatos gyermekek csontvelő-átültetését Budapesten. A kezdetben lelkes fiatal orvosok közül sokan “kiszállnak” a szakvizsga után, mert nem tudnak megélni a fizikailag-lelkileg nagyon megterhelő munkából. Aki marad, állandóan kirakatban dolgozik, mert a szülők minden lépését ellenőrzik.


A folyosó olyan, mint más kórházakban, de most még a szokásosnál is kevésbé merek körülnézni, ahogy Kriván főorvos után lépkedünk kollégámmal. Aztán átjutunk egy nagy ajtón, és teljesen más kép fogad bennünket: középen egy hatalmas irányítópult, a négy sarokban pedig egy-egy néhány négyzetméteres fülke, tolóajtókkal. Legalább tíz ápolónő és orvos sürög-forog a nagyon modernnek látszó helyiségben. Az egyik kis szoba előtt egy tanárnő éppen köpenybe és maszkba öltözik. Eltolják az ajtót, a takaró alól kibukkan egy kopasz kis fej – kezdődhet a tanítás a gyermekkori csontvelőátültetés legnagyobb hazai központjában.

“Évente 250-300 gyereknél állapítanak meg daganatos betegséget. Ezek túlnyomó többsége valamilyen vérképzőszervi betegség, amelyek genetikai hajlam talaján alakulnak ki. A gyerekeknek több mint kétharmada meggyógyul” – mondja dr. Kriván Gergely, a Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályának osztályvezető főorvosa. A hazai eredmények nem sokkal maradnak el a legfejlettebb országok, például Németország eredményeitől. Ez főként annak köszönhető, hogy a kezelések nemzetközileg elfogadott sémák, úgynevezett protokollok alapján történnek. Ezeket a protokollokat az orvostudomány legújabb eredményei alapján folyamatosan frissítik, illetve újabbakat állítanak fel.

“A jó eredmények tehát nem egy-egy gyógyszer segítségével érhetők el, hanem számos gyógyszer megfelelően adagolt kombinációjának köszönhetők. A cél az, hogy senkit ne kezeljünk túl, mert ez csak a szövődmények számát növeli, és ne is kezeljünk alul senkit, mert akkor visszaesés következhet be. Megpróbáljuk tehát a lehetőségekhez képest minél inkább személyre szabni a kezeléseket” – mondja a főorvos. Már a jövő felé mutat, hogy gyűjtik a betegek DNS-ét is abból a célból, hogy a genetikai háttér alapján tovább finomítsák majd a kezeléseket.