Mindennapi (kis?) függőségeink
Azt hiszem, cukorfüggő vagyok. Egy idő után elvonási tüneteim támadnak. Eléggé zavar, de hát lehetne rosszabb, ugye. Lehetne durvább, amitől függök.
Van persze más is. Egy ideig Facebook-függő is voltam, igaz, ez inkább GYES-es pótcselekvés lehetett. De azt hiszem, zsémbfüggő is vagyok. Legalábbis néha úgy zsémbelek, mintha nem tudnék élni nélküle.
De ez ugye még mindig elég általános…
Fotó: Pinterest
Amit ő megélt, na, az nem általános.
„Így néztem ki éveken keresztül. Ezt kellett elviselnie a férjemnek és a lányomnak. Ezt látták a barátaim és a családtagjaim, amikor néhanapján kimerészkedtem a házból – írja Melissa Lee Matos. – Beteg voltam. Haldokoltam. Olyan mélyre kerültem, hogy azt gondoltam, nem tudok már visszakapaszkodni. Nem tudtam elképzelni az életet a drog nélkül. Csak meg akartam halni. Nem jöttem rá, hogy már alig élek.”
Melissa heroinfüggő volt. 1 éve és 5 hónapja tiszta. Mikor a képeket közzétette, kapott érte hideget-meleget is – nem nagyon értem a hideget, hiszen emberfeletti erőfeszítéssel küzdhetett, hogy onnan visszatérjen.
Hát igen, ez kemény – mondhatjuk. A mi függőségeink talán egyszerűen nem érik még el a saját ingerküszöbünket. Mindenki eszik cukrot, mindenki kapcsolat-, gép-, tévé-, cigaretta-, …-függő. És úgy vagyunk vele, hogy van még időnk abbahagyni. Jövőre majd egészségesebben élek, többet játszom a gyerekeimmel, szebben beszélek, nem ülök annyit a képernyő előtt… Na igen, ha lesz az a jövőre.
Mikor idős embereket megkérdeztek, mit csinálnának másképp, ez volt az egyik. Jobban megélnék a jelent, az álmaikat. Nem más álmait, nem azt a jelent, amit igazából nem is akarnak.
Nézem ezt a nőt, azt, hogy miből mivé lett, és ahogy arra gondolok, micsoda akaraterő lehet a változása mögött, lassan eléri az ingerküszöbömet ez-az a magam függőségei közül. Lehet, hogy valahol elkezdem, eggyel a sok közül.
Vagy majd csak holnap? Jövőre? …
…
