“Mindenütt jó, de legjobb otthon…szülni”

Nem csak hazánkban, de az Egyesült Államokban is folytonos a vita az otthonszülés kapcsán. Egy kutatónő, aki a kórházi és az otthoni körülményeket is kipróbálta, úgy véli, az otthonszülés kontra kórházi ellátás rossz irányból közelíti meg a kérdést.

Az elmúlt időszakban az amerikai sajtóban is fellobbant a vita az otthonszülés körül, amely 2004 óra 29 százalékos gyakorisággal fordul elő a kontinensen. Szintén a közelmúltban történt, hogy a metódus egyik ausztrál szószólója meghalt, miután otthonában világra hozta gyermekét. Az ehhez hasonló szomorú esetek rögtön felvetik a nehezen megválaszolható kérdést: egy kórházban talán meg lehetett volna menteni?

Az otthonszülés ellenzői és támogatói rengeteg érvet és ellenérvet sorakoztattak már fel a két módszer védelmében, ám a vita érdekes aspektusáról ír Emily Willingham fejlődéskutató és tudományos könyvek írója a slate.com-on „Mindenütt jó, de legjobb otthon…szülni” című írásában.

Az anya, aki egy alkalommal otthon, egy másik esetben viszont kórházban hozta világra a gyermekét, mindkét módszer részletes leírását adja annak minden előnyével és hátrányával együtt, hozzátéve, hogy bizony a vitában szereplő felek mindkét oldalon rosszul közelítik meg a kérdést.

“Vannak olyan választási lehetőségei a nőknek Amerikában, amelyek biztonságos, ám ugyanakkor stresszmentes környezetet kínálnak számukra a szülés során? Harriet Hall szülészorvos, aki megfontolt és nyugodt támogatója a kórházi szülésnek, maga is megjegyezte, hogy szükség lenne a kedvesebb, gyengédebb, kevésbé beavatkozó megközelítésre, bába jelenlétében egy arra alkalmas, egy otthonos kórházi létesítményben. Ez pedig növelné a betegek elégedettségét – a biztonság feláldozása nélkül. A tudománynak most az a feladata, hogy mind a kórházi, mind pedig az otthonszülések előnyös tulajdonságait megtartva javítson a biztonsági faktorokon.”

Talán valóban igaza van a cikk írójának, és valóban arról van szó, hogy nem a két módszer közötti ellentétet kellene szítani, hanem azok előnyeit ötvözni egy biztonságos, ugyanakkor az anyák számára is elfogadhatóbb, emberibb környezetben és módon? Talán még össze is foghatnának a két módszer támogatói ebben a kérdésben?

Willingham rámutat, hogy Amerikában egyre több nő számára jelent alternatívát az otthonszülés. Ám ugyanakkor kifejti, nem csupán a sürgősségi ellátásban élen járó kórházaknak kellene változtatniuk a kismamák számára kínált lehetőségeken, de az otthonszülést levezető bábáknak is komoly képzéseken kellene részt vennie. Végül levonja a következtetést:

„Az ellentét nyilvánvaló megoldása az, ha olyan választási lehetőségeket kínálunk, amelyek a szülés közbeni stressz csökkentésére, a beavatkozások minimalizálására és a szülés személyesebbé tételére törekednek- amiben egyenlőre az otthonszülés és a bábák járnak az élen – miközben biztonságot és jól képzett személyzetet biztosítunk bármilyen vészhelyzet esetére is. A választási lehetőségek hiánya miatt Amerikában egyenlőre nehéz megoldást találni a kérdésre, különösképpen azért, mert a kórházak híján vannak minden otthonosságnak, és nem képesek stesszemntes környezetet teremteni, míg a helyi bábák nem elég szakképzettek.”

Végül megjegyzi: Nem furcsa, hogy az amerikai nemzet a 21. században nem képes több biztonságos ugyanakkor elfogadható alternatívát kínálni egy olyan kismamának, aki komplikációmentes terhessége végén egészséges, stresszmentes szülést szeretne a gyermeke…és persze önmaga számára?”