Mit adjak a lábadra?

Leszögezem, hogy nem vagyok se magyar, se amerikai ortopéd orvos, se gyógytornász, „csak” egy anyuka, aki három éve minden cikket elolvas, minden létező embert megkérdez, hogy milyen cipő felel meg egy apróság lábára. Íme a három év, két pár lábacskán 8-10 pár lábbeli tapasztalata:

A legelső ember, akit megkérdeztem, mikor vegyek cipőt a baba lábára, a védőnő volt, akiben komolyan megbíztam. Ő azt felelte, ráérek akkor, amikor már önállóan jár. Ez nálunk jó későn volt, kivártuk. Nekiálltam a kutakodásnak, mert úgy éreztem, hogy a legtöbb cipőboltban kapható kőkemény kis cipőket képtelen vagyok ráerőszakolni egy finom kis babalábra. Meg is találtam a választ az amerikai ortopéd orvosok ajánlásával: ez pedig a puhatalpú cipő volt. Bár több ellenvéleménnyel is találkoztam, fél-egy évig kitartottam elhatározásom mellett, kint is, bent is egy elnyűhetetlen, mellesleg tündérien kinéző cipőcskét hordott a lurkó Valahogy elengedtem a fülem mellett azokat a vészharangokat, miszerint kemény talajon nem jó a puha cipő, kellene, hogy valami tartsa a sarkát.

Amikor kinőtte a kapható legnagyobb méretű puhatalpút, újabb kutakodás után olyan cipő mellett döntöttünk, aminek nem kőkemény a talpa, nincs boltozatkialakítása, és jól fogja a bokáját. Aztán amikor feltűnt, hogy befelé áll az egyik lábfeje, illetve, hogy kissé lúdtalpas a gyerkőc, elvittük ortopéd orvoshoz, aki szuppinált cipőt javasolt neki. Azóta se hagy nyugodni a gondolat, hogy ha nem az amerikai ortopéd orvosokra hallgatok, hanem a magyarokra, akkor nincs lúdtalpa a gyerekemnek. Szerencsére még nem késő korrigálni a hibát.

Mire erre rájöttem, már a második pár talpacska is pihe-puha bőrcipőben kezdte a járást gyakorolni. Gyorsan félre is tettük, és mentünk a cipőboltba megfelelőt vásárolni.

Mit tennék és miért, ha újrakezdhetném?

Vennék egy puhatalpút arra az időszakra, amíg még többet mászik, mint sétál, és amikor a homokozóban, vagy a fűben szaladgál, azt adnám rá, mert az egyenetlen talaj úgy tornáztatja a lábat, ahogy kell (vagy ha jó meleg van, nem vennék semmit, menjen csak mezítláb).

Amikor már többet jár, vennék egy olyan első lépés cipőcskét, aminek ugyan a talpa nem kőkemény, de a gyerek bokáját jól tartja, mert a kemény, egyenes talajon (mint a ház padlója, vagy az aszfaltos utca) a láb ellaposodhat. Ha a baba lába elfárad, a bokája bedőlhet, így könnyen alakulhat ki lúdtalp is – talán ez történt a mi elsőszülöttünknél is.

Amikor már biztosan jár, fut, szalad, elvinném ortopéd orvoshoz, mert bár sokan azon a véleményen vannak, hogy a szuppinált cipő semmiképpen sem árt, csak használhat, éppen a legutóbbi vizsgálaton mondta az orvosunk, akiben nagyon megbízom, hogy orvosi vélemény nélkül nem kell szuppináló sarkú cipőt adni egy gyerekre. Így ha indokolt, ilyet vennék a 2-3 évesnek. Ha nem indokolt, akkor arra figyelnék vásárláskor, hogy a cipő sarka jól fogja a gyerek sarkát, függőleges helyzetben tartva azt. Kerülném a beépített boltozatemelést. A lúdtalpbetét és hasonlók ma már meghaladott nézetek, a legjobb a teljesen sima talp.

És hadd ejtsek még egy szót a téli cipőkről. Eleinte úgy gondoltam, csak a minőségi, legjobb cipőt veszem meg, nehogy ezzel rontsam el a gyerekem lábát. Vettünk is egy méregdrága hótaposót, és bár egész télen abban járt – nem csak hóban –, úgy éreztem, arra a napi egy órára, amíg benne volt, nagyon nem érte meg a befektetés. Az idén kínait vettem, a jobbik fajtából, gondoltam, arra a napi egy órára jó lesz. Hát, nem lett jó. Másfél hónap alatt sikerült úgy elkoptatni, hogy az első kis latyakos hótól azonnal beázott.

Dr. Dobos Márta ortopéd szakorvos szakértőnkhöz is érkezett a témában kérdés, egyszer általános kérdés a megfelelő cipőről, egyszer pedig konkrétan a szuppinált cipőről.