Mit tegyünk, ha dadog a gyermekünk?

Kétféle beszédzavart különböztethetünk meg egymástól, a dadogást és a beszédfolytonossági zavart. Ez utóbbinál ritkább a szóismétlés, a beszéd normál sebességű, nem hat rá a stressz, míg a dadogásnál két másodpercet, vagy annál többet vesz igénybe a szótagismétlés, lélegzetelakadást észlelhetünk, hadarást, hiányzik a szemkontaktus, és stressz hatására rosszabbodik a helyzet.

Oka

Bár még nem sikerült teljesen kideríteni, mi okozza a dadogást, a 20. század második felétől azt vallják, hogy idegi működési zavar áll a hátterében. Korábban (mint A király beszéde c. filmben is megfigyelhető) úgy gondolták, pszichés okokra vezethető vissza.

Kezdete sokszor rossz élményhez köthető (ijedtség, tartós elszakadás a szülőktől, ovikezdés, kistestvér érkezése), de a dadogásra hajlamosító tényezők is szükségesek hozzá. Ez a hajlam öröklődhet is.

Az óvodások 3-5 %-a dadog, míg a felnőtteknek kevesebb, mint 1%-a. Gyerekkorban sokkal hatékonyabban lehet kezelni, felnőttkorban szinte lehetetlen teljes tünetmentességet elérni.

Tünetei

Kisgyerekekre jellemző, hogy nem tudják még úgy kifejezni magukat, ahogy szeretnék, hogy a gondolataik előrébb járnak, mint a beszédük, ezért gyakran ismétlik a szavakat, szótagokat. Ez egyáltalán nem kóros, vigyázzunk is, legyünk türelmesek, ne javítgassuk a kicsit, mert csak elbizonytalanítjuk! Idővel, amikor a szókincse bővül, elmúlik.

Akkor kell jobban odafigyelni, ha ez sokáig tart, és kibővül még pár dologgal. Pl., hogy nem tudja elkezdeni a mondanivalóját, ismétli a kezdő hangokat, görcsösen megakad. Rosszul veszi a levegőt beszéd közben, túl gyorsan, monotonul beszél. Egyes szavakat nem mond ki, mással helyettesíti. A számára nehezen kimondható szó közben fokozódik a hangerő, megváltozik a hangszín, ami annak a jele, hogy feszültség keletkezik a szó kimondása közben. Eközben erőlködhet is, megfeszül az ajak, nyak, akár az egész teste.

Hogyan segítsünk?

Fontos, hogy a szülők, nagyszülők figyeljenek oda a gyerekre, ha az mondani akar valamit, legyenek nyugodtak. Ne szóljanak rá, hogy ne dadogjon, ne ismételtessék meg a mondandóját. Dicsérjük sokat a gyermeket.

Vannak könnyítő helyzetek számukra, mint az éneklés, bábozás, cselekvés közbeni beszéd, szerepjátszás. Persze nehezítő tényezők is vannak, mint a túlterheltség, fáradtság, iskolai felelés, idegenek.

De a legfontosabb, hogy a gyerek jó szakember, logopédus kezébe kerüljön, akinek a munkáját mi is támogassuk!