Mitől lettek félénkek a férfiak?
Eltűntek a férfiminták, nincs hely a találkozásra, túlzottak az elvárások egymás felé és túl sok a szorongás – erről beszéltek pszichológusok, szociológusok és férfiaktivisták a Mandinernek. Szerintük a túlzott félénkség, a párkapcsolat kerülése, és egyáltalán, az eredeti férfiszerepek felszámolása is megnehezítheti a férfiak és nők közti kapcsolatokat.
A fiatal nők arra panaszkodnak, hogy elnőiesedtek a férfiak; a fiatalemberek pedig arra panaszkodnak, hogy férfiasak a nők – mondja a Mandinernek Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem adjunktusa, aki több mint tíz éve kutat a házassággal, gyermekvállalással, családdal kapcsolatos témákat. Úgy látja: a nők azt mondják, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, nem engedik őket előre az ajtóban, nincs meg az alapértelmezett udvariasság.
(…)
A minták hiányát emeli ki Berényi András klinikai és addiktológiai szakpszichológus is, a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központjának vezetője, aki párkapcsolati szabadegyetemet szervez az egyetemen. Szerinte sincsenek a fiatalok előtt jó párkapcsolati modellek, de ha mégis, akkor az a kérdés is frusztrálja őket, hogy tudnak-e olyan jó pár lenni, mint a szüleik. Miközben pedig bizonytalanok és nem látnak valódi mintákat, a média idealizált szerepeket mutat be, ami további frusztráció forrása, hiszen felmerül a kérdés, hogy tudunk-e olyan sármosak lenni, lesz-e annyi pénzünk, olyan kocsink és állásunk, mint a médiában látható szereplőké.
(…)
Érdekes, hogy milyen hatással van a lányokra a férfiminta-hiány, akik fantáziaelvásárokat fogalmaznak meg a férfiak felé, ami ritkamód ijeszti a férfiakat – teszi hozzá Bedő Imre. Szerinte a nők filmszerű követelményrendszerrel állnak elől. A fiúk válaszul kétféle viselkedéssel szoktak reagálni. Az egyik a macsóskodás, ami pojácává teszi őket, a másik viszont egy médiahatás. „Ma a férfiak általános pacifikálása zajlik: ne legyél agresszív, mutasd ki az érzelmeidet. A férfiak pedig nagyon meg akarnak felelni a nőknek, tényleg az a vágyunk, hogy nyugalom legyen, béke legyen, szeressenek minket és mi is szerethessünk. És ezért ezt rosszul értelmezik ezt a pacifikálást, és ráhagynak mindent a nőkre: legyen igazad, drágám.” Már nem tesznek javaslatot, nem állnak bele építő konfliktusokba, azt hiszik, hogy ez a jó a nőknek. „Amikor mi 14 évesek voltunk veszélyesebbek akartunk lenni, min amilyenek valójában voltunk. Ma meg fordítva: sokkal puhábbnak akarnak látszani a fiúk, mint valójában. A sok letolt gatyájú, lehajtott fejű fiú azt jelzi, hogy ő ártalmatlan, békés szándékkal közeledik. Mert rosszul fordítják azt a média által kommunikált igényt, hogy a férfiak mutassák ki az érzelmeiket” – mondja Bedő.
(…)
Keményen fogalmaz Zöldy Pál, a Férfisátor megalapítója: „Én sokat mozgok lelkileg pallérozott, fiatal, vallásos fiúk, férfiak között is. Azt tapasztalom, hogy ennek ellenére nem szakadtak el az anyjuktól és nem szagoltak bele a levegőbe. Olyan burokban élnek, hogy amikor egy másik nő megjelenik és az elméleti szintről le kellene lépni, megrettennek és visszamenekülnek az elméletbe. Keresik az igazit, de ez egy kamuszöveg, mert nincsen igazi. Mert nem az igazit nem találják, hanem önmagukat nem találják. Szerintem nincsenek beavatva. Nekik maguknak kell igazivá válni, és akkor az a lány, akit kézen fognak, igazi lesz. Életükben nem voltak egyedül, nem fáztak, nem féltek, nem volt sötét, nem verte őket az eső. Ezektől szoronganak és ezt kivetítik”.
