Nagyszülőnek lenni életmentő lehet
Nagyszülőnek lenni nem csupán csodálatos érzés, de komoly életvédő faktor is: 37 százalékkal kisebb a halálozási arány azok között az idős emberek között, akik gondozhatják unokájukat.
Arról már sokszor hallottunk, milyen komoly életvédő faktor a férfiaknál a házasság és az apaság. Ám egy új kutatás szerint a nagyszülőket is komolyan védi az unoka érkezése, méghozzá nem is kis mértékben! 37 százalékkal kisebb a halálozási arány azoknál, akik gyermekeik utódait gondozzák, mint velük egykorú társaiknál.
Az utánkövetéses vizsgálat során több, mint ötszáz, 70 éves vagy annál idősebb személy egészségügyi állapotát követték figyelemmel. A résztvevőket 1990 és 2009 között két évente vizsgálták és kikérdezték egészségügyi állapotukról.
Azok közül az idősek közül, akik foglalkoztak unokájukkal, a kutatás kezdetétől számított tizedik évben körülbelül 50 százalék még mindig életben volt. Ám 50 százalék elhunyt öt éven belül azok közül, akik nem segédkeztek gyermekeik gyerme körül.
“Az összefüggés egyértelmű a hosszabb élet és aközött, hogy valaki foglalkozik az unokájával, már csak a miértekre kell rájönnünk” – mondta Dr. David Coall, a kutatás egyik vezetője. A tudós szerint az egyik lehetséges ok az emberiség múltjában keresendő. Régen ugyanis a “gyermekek gondozása körüli segítség elengedhetetlen volt fajunk túléléséhez”.
Az is igaz, hogy az unokák szintén profitálnak ebből a kapcsolatból. Az Oxford Egyetem kutatása szerint ugyanis a gyermekek jól-létében fontos szerepe van a nagyszülők jelenlétének. Azok a kicsik, akik sok időt töltenek nagyszüleikkel, kevesebb problémával küzdenek mind érzelmi téren, mind viselkedés tekintetében.
Úgy tűnik tehát, hogy a kapcsolat mindkét fél számára fontos és gyümölcsöző, de azért fontos megemlíteni, hogy ez csupán akkor van így, ha a nagyszülő valóban szeretne segíteni és részt venni a kicsi életében. Ellenkező esetben csupán stresszfaktort jelent az unoka gondozása.
