Ne feledd, példakép vagy!
A napokban többször láttam egy képet a következő felirattal: Vannak pillanatok, amikor magamat látom a gyerekemben, csak nem tudom eldönteni, hogy büszke legyek rá vagy kezdjek el aggódni.
Nyilván viccnek szánták, és természetes, hogy büszkék vagyunk a gyermekünkre, akármilyen formáját hozza is éppen.
Összességében viszont, nem szabad elfelejtenünk, a gyermekünk utánzással tanul, minket, a szüleit másolja. Megtanul dolgokat a nagyszüleitől, elles ezt-azt a társaktól a bölcsiben, oviban, de anya és apa a példakép, a minta.
Nos, ha azt szeretnénk, hogy elnyerje a tetszésünket a kép, amit a gyermekünket nézve látunk, akkor azért nekünk kell tennünk.
Nem arra gondolok, hogy folyton mosolyogjunk, hogy ő is jókedvű legyen. A gyermek nem fogja attól kevésbé jól érezni magát, ha mi éppen valami miatt feszültek vagyunk esetleg sírunk. Akkor inkább megijed majd, ha nem vagyunk őszinték vele, illetve előtte.
A bejegyzés folytatásához kattints.
