Nem igaz, hogy nem akarok szoptatni!

Előfordul, hogy az összezavarodott hormonok nagy galibát csinálnak. Például pszichiátriai betegséget utánozhatnak szoptatás alatt…

“Roni háromhetes, nagyon nyugodt baba, jól fejlődik, nincs vele gond. Szép szülés volt, a kórházzal is elégedett voltam. A férjem sokat segít, az anyukám is itt van nálunk. Nem lehetne okom panaszra. Mégis naponta többször is elővesz valami nagyon rossz érzés. Feszült vagyok, levert, nyugtalan. Aztán mintha elfújták volna. Nem igazán tudom mihez kötni. Szoptatás alatt szinte biztos, hogy érzem ezt, főleg az elején, de két szoptatás között is előfordul. Talán ez lenne a szülés utáni depresszió?”

Ez itt egy képzeletbeli anya képzeletbeli levele, de akár igazi is lehetne. Lehet, hogy a cikk megjelenése után többen is ráismernek erre a furcsa állapotra, amit eddig főleg a külföldi szakirodalomból ismerünk. Ez a D-MER, vagyis Dysphoric Milk Ejection Reflex: a tejleadó reflexet kísérő levertség.

Egy kis biológia

Ahhoz, hogy a baba könnyen jusson anyatejhez, az anya szervezete is segítséget nyújt. Miután mellre tetted a kicsit, egy percen belül azt hallod, hogy nagy kortyokban nyeli a tejet. Sok nő ebben a pillanatban furcsa dolgokat érez a mellében: ki enyhe fájdalmat, ki bizsergést, ki valami összehúzódásfélét. És közben a másik mellből elkezd csöpögni a tej. Valójában az történik, hogy a szopizás hatására oxitocin hormon termelődik, emiatt pedig a mellben található simaizmok összehúzódnak, így a tej sokkal gyorsabban áramlik a baba szájába. Előfordul, hogy az anya nem érzi mindezt, a reflex mégis működik: a baba látványosan nyeldekel, tömi a pocakját. Az oxitocinlöket nagyjából fél percig tart. Egy szoptatás alatt többször is beindulhat a tejleadás, de ahogy fellazul a mell, egyre kevésbé érezhető. Ha a babát átteszed a másik melledre, a reflex újra jelentkezik.