Nem könnyű introvertált anyaként extrovertált gyereket nevelni
Míg a többi anyuka játékidőt tervezget, csoportos rendezvényeken vesz részt és csacsog, én szinte gyökeresen az ellenkezőjét teszem. A gyerekeim barátkoznak a suliban, én mindig jobb szerettem egyedül lenni. Introvertált vagyok, és kibékültem ezzel.
És a három gyerekem? Úgy tűnik, ők az extrovertált apjukra ütöttek, amivel szintén ki vagyok békülve. Leszámítva, hogy fárasztó. Nem is kicsit.
hirdetés
hirdetés
A hároméves kislányom mindenkit név szerint üdvözöl és egy hatalmas vigyorral minden reggel az oviban. Szia Nia, szia Noah, helló Parker! Sőt ezeknek a gyerekeknek a szüleivel is beszélget a pici lányom, amíg én csak kínosan állok ott, és igyekszem nem részt venni ebben.
.
Ha kimozdulunk, az egyévesem mindenkinek sziázik, aki a közelünkben van, különösen kissé furcsa helyzetekben. Mint például amíg lecsatolom az autósüléséről, és két ember a mellettünk parkoló kocsiban cigarettafüstöt fúj a mi irányunkba. Szia! – mondja és vidáman integet nekik.
.
És a 6 éves fiam? Attól a pillanattól kezdve, amikor reggel felébred egész addig, amí végül elalszik, a fiam csak beszél, beszél és beszél, beszél és beszél. – Anyu, nézd meg ezt. Kaphatok egy falatot, anyu? Anyu, tudom ezt csinálni? Anyu, mit gondolsz?
.
