Nem várt meg a férjem…
„Nem várt meg a férjem! Meg kellett volna várnia, de ő nem várt meg engem!” Ez a mondat a munkám egyik legemlékezetesebb és legszívbemarkolóbb pillanata volt. Néhány héttel ezelőtt mondta zokogva az egyik ügyfelünk, amikor házassági válságának legmélyebb pokláról mesélt nekünk. A házasságába megérkezett a megcsalás iszonyatos fájdalma. A képlet viszonylag klasszikus. Két kicsi gyerek, évek óta gyesen lévő feleség és egy türelmét vesztett férj.
Az édesanya mindennél jobban szereti a gyerekeit, élete legnagyobb ajándékának tekinti őket, de nem tagadja, nehéz évek vannak mögötte. A boldogsága ugyanis magányos. Egyedül van, egyedül érzi magát.
A kicsi gyerekekkel otthon töltött időnek van egy ilyen vetülete is. Van, akinek könnyebben sikerül megélnie ezt az időszakot, de van, akinek nehezebben. Vannak házaspárok, akiknek sikerül gyermekeik megszületése után újraértelmezni a kapcsolatukat és vannak, akiknek nem sikerül. A gyerekek megszületése után semmi nem lesz a régi, minden megváltozik. Egy biztos alapokon nyugvó, valódi szerelemre épült házasságot is átrendez a gyerekek megszületése, ezt szinte törvényszerűnek mondhatjuk. Nagyon komoly kapcsolati tartalékokkal kell rendelkeznie egy házasságnak ahhoz, hogy a két ember együtt képes legyen újraértelmezni a kapcsolatát, és megkeresni annak az időszaknak a boldogságát.
Együtt! Mert a hangsúly ezen van! Együtt! Mi történik ugyanis azokban az években, amikor egy házaspár családot alapít? Megszületnek a gyerekek, és ez hatalmas változást hoz mindenki életébe. De mégis, mi a különbség a nők és férfiak életében történő változások között? Nézzünk egy ideális esetet. Az édesapa a szülés után néhány napot otthon tölt a családdal. Segíti a család életét, támogatja az újdonsült édesanyát a pici babája körüli teendőkben, segít a testvérekkel (ha már vannak), besegít a háztartásba, bevásárol, takarít és igyekszik segíteni és támogatni a fizikailag is épp lábadozó feleségét. Ezekben a napokban minden olyan ideális és szép. Pont, mint a filmekben. Anya egész nap szoptat, gyönyörködik az édes kis újszülöttjében, a nagyik hozzák az ebédet, apa jelen van, hoz-visz, tesz-vesz, megvesz, beállít, megszerel, átrendez, viszi a terheket, az élet egyszerűen csodás.
És akkor egyszer csak eljön a pillanat, amikor az életnek bizony vissza kell állnia a rendes kerékvágásba és ezzel egyidejűleg megérkezik a sokszor minden erőt megpróbáló valóság. Apa hajnalban elmegy dolgozni, törekszik hazaérni fürdetésre, de sokszor még ez sem sikerül. Ráadásul még telefonon sem mindig elérhető, hiszen dolgozik. Sokszor egy sms-re is csak később tud válaszolni, mert dolgozik. Az addig elérhető Apa egy kicsit elérhetetlenné válik. A családért teszi, akik ott vannak munka közben is a fejében, a szívében, a lelkében, de az első héten megszokott minden perces készenléte megszűnik, mert dolgozik. Mindez teljesen érthető, normális, így van jól, és azt is látni kell, hogy nekik ez a feladatuk.
Mégis, mi történik közben otthon az újdonsült vagy nemrég többszörös anyává vált feleséggel? Egyik napról a másikra nagyon megváltozik az élet. Ezzel egyidejűleg pedig kezdetét veszi egy furcsa egyedüllét, ami ugyan nem szó szerint értendő, mégis nagyon valóságos. Itt van egy édes kicsi baba. Felfoghatatlan, hogy megérkezett. Olyan gyönyörű, olyan tökéletes, álmodni sem lehetett volna szebbről. Az anyák lelke végtelen hálával teli és megtapasztalják a szeretet eddig még meg nem tapasztalt dimenzióját. Ez a rózsaszín világ.
De mi van a másik oldalon? A dolog fizikai részét górcső alá véve, hónapokig tartó nem alvás, átvirrasztott éjszakák, sajgó gátseb, tomboló aranyér, mellgyulladás, szoptatás-fejés-szoptatás-fejés, futás, rohanás, igyekvés, a “mindent jól akarok csinálni, de nem tudom, hogy kell” érzés, elmaradt háztartás, kupleráj, aggódás, megfelelni akarás és körülbelül a végtelenségig lehetne még sorolni a fenti listát. Mindezt pedig megfűszerezi a hormonok sokszor teljesen kiszámíthatatlan játéka az újdonsült anyával, nővel. Nehéz. Ez az időszak bizony nagyon nehéz tud lenni, mert anyává válni is meg kell tanulni. Nem megy egyik pillanatról a másikra, és egy nő nem a szülőszobán válik anyává, hanem eközben a varázslatos utazás közben. Idő kell hozzá! Rengeteg idő, és még annál is több türelem.
Drága feleségek! Nem könnyűek ezek az évek, és nagyon nehéz tud lenni az élet egy sokat dolgozó és későn hazaérkező Férj oldalán. Biztos sokszor úgy érzitek, hogy ti még egy másodpercre sem álltatok meg egész nap a gyerekekkel kapcsolatos teendőitek közepette, a Férjetek pedig csak este 9-kor lép be az ajtón. De azt azért ne felejtsétek el, hogy ugyan ő valóban nem vett részt az otthoni dolgokban, de ő sem nyaralni volt, hanem dolgozott egész nap, és ugyanúgy hulla fáradt, mint ti. Értetek, a családért dolgozik!
Drága férjek! Higgyétek el, nagyon nagy szükség van rátok! Sokkal fontosabbak vagytok, mint ahogyan azt álmotokban is gondolnátok. Ti vagytok az erő, a támasz, a biztonság. Ti a családotokért dolgoztok, a Feleségeitek pedig értetek élnek és alakítják ki ezekben az években a semmivel sem pótolható bázist, hogy nektek jó legyen hazajönni. Rengeteg dolgot lehetne felsorolni, hogy mitől érezheti jól magát egy anya a bőrében.
A számtalan lehetőségből most csak egyet szeretnék kiemelni. Egy anya többek között akkor tud igazán boldog és kiegyensúlyozott Anya lenni, ha mindeközben egy őt mindennél jobban szerető férj tartja karjában! Ha egy anya meg van becsülve a férje által anyaságában és nőiességében, akkor királynőnek fogja érezni magát. Az a nő, akit szeret a férje, az ragyogni fog! A ragyogó feleség pedig anyaként is ragyogni fog! Vannak azok az évek, az anyává válás évei és a kisgyerekes évek, amikor a feleségeitek egy kicsit átalakulnak és megváltoznak. Olyanok ilyenkor, mintha egy félelmetes hullámvasúton utaznának, ahol sosem lehet sejteni, hogy az egyik hullámot mikor követi egy másik és hogy az a hullám mekkora is lesz valójában. Megváltozik a lelkük, sokszorozódik a bennük lévő szeretet, de még meg kell tanulniuk, hogyan is osszák azt szét úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Egyszerre próbálnak jelen lenni férjeik és gyerekeik életében, és igyekeznek mindent jól csinálni. Rengeteg szerepkör alakul ezekben az években, amelyeknek meg kell tanulni egyidejűleg megfelelni. Egyszerre akarnak férjük felesége, szeretője, legjobb barátja lenni, miközben jó lenne a világ legjobb anyukájává is válni.
A lelkük változásai mellett megváltozik a testük is. Van, ami munkával visszaalakítható, de van, ami sose lesz már a régi, és meg kell tanulni elfogadni. Kívül-belül egyszer és mindenkorra megváltozik minden, és ezeket a változásokat meg kell tanulni kezelni. Mert ha rosszul csinálják, egy egész család hullhat darabokra. Nagy felelősség, nagy feladat és rengeteg változás. De eljön majd az a nap, amikor újra egy kicsit levegőhöz lehet jutni. A feleségeitek, akiket átmenetileg lehet hogy „elvesztettetek” egy kicsit, újra magukra találnak majd az új szerepköreikben és visszatalálnak hozzátok is. Csak legyetek türelemmel irántuk! Mert lehet, hogy épp rosszul csinálják, de abban biztosak lehettek, hogy szeretettel és jó szándékkal teszik, értetek és a családért. Drága férjek és apák! Legyetek türelemmel és várjátok meg a feleségeiteket!
(A szerző párkapcsolati mediátor.)