A nyaralás az, amikor Anyu a tengerhez közelebb főz?
Ugyanaz a házimunka, csak nem 600 kilométerre van a tenger, hanem háromra. Jó ajánlat ez? Nyaralás egyáltalán? Vagy kitolás, mert amíg mindenki jól mulat, a nő ugyanúgy végzi a házimunkát, mint itthon?
Kaja, mosogatás, terítés, asztal leszedése, be is kell vásárolni, naponta felsöpörni a kihullott homokot, és egy-egy mosás-teregetés is be-befigyel – körülbelül ezekkel a munkákkal jár az apartmanos élet. Ugyanaz a házimunka, csak nem 600 kilométerre van a tenger, hanem háromra. Jó ajánlat ez? Nyaralás egyáltalán? Vagy kitolás, mert amíg mindenki jól mulat, a nő ugyanúgy végzi a házimunkát, mint itthon?
“Apartman? Aztán ott güzüljek egész héten a konyhában, hogy mindenkinek legyen mit ennie? Hát, kösz, de nem! Inkább megyek egy all inclusive-ba, és pihenek én is végig” – nekem Ilka mondta ezt, de biztosan mindannyian hallottuk már szinte pontosan ugyanezt másoktól.
Azt hiszem, mindannyian ismerjük a forgatókönyvet, ami Ilkánál kiverte a biztosítékot.
Indul a család a horvát/olasz apartmanba. Anyu már két napja főz, lesütött hús, fasírt, rántott karaj a hűtőtáskában. Konzervekkel teli egy nagy szatyor. Mire elindulnak, anyu már alig él. Két napig eszik a hozott kaját, aztán jön a főzős-vásárlós része. És a gombóc a torokban: ez olyan igazságtalan. Mindenki pihen, mindenki ki tud szakadni a hétköznapokból, csak én nem. Nekem ugyanúgy itt a főzés meg a mosogatás, a söprés meg a teregetés, mint otthon. Ez mindenkinek vakáció, csak nekem nem – mérgelődnek nők milliói nyaranta az apartmanok konyháiban.
És a Józsi nem érti, miért nem jó ez, amikor a szomszéd Gáborék is minden évben apartmanba mennek, de bezzeg a Jutka nem panaszkodik, meg nem akar szállodába menni, sőt, szereti az apartmant. Csak te vagy ilyen, vágja az asszony fejéhez, neked semmi nem jó, itt vagyunk a tengernél, de most is csak elégedetlenkedsz!
