Önértékelés, Önbizalom, Önbecsülés – Pál Feri előadása

Hova vezet a siker? Vajon megoldást jelent minden problémánkra? Alapvető, fontos kérdések. Kiderül, hogy valami mélyebb vezet a stabil jól-lét felé.

Az előzőekben említett kényszeres teljesítő a pozitív visszajelzéstől csak ideig-óráig van jól. Mert ellentétes az önbecsülésével, hogy jót gondoljon magáról, hogy a pozitív visszajelzéseket valóban elhigyje. A „nélkülöző” mohón keresi a szeretetet, hogy bepótolja a gyermekkorban átélt hiányt. De mindeközben fél is tőle, fenyegetőnek érzi. Mert ha nem kapja meg, mi lesz vele? Akinek van belső önbecsülése, sokkal önfeledtebben van egy kapcsolatban, mer kockáztatni. Amire pedig sokszor szükség van, ha pl. az valami változáson, krízisen megy keresztül. Míg a nélkülöző függőségben van: „ha elhagysz, meghalok”!

Tisztázni kell a következő fogalmakat: önmagamról alkotott kép, önértékelés, önbizalom, önbecsülés – ez a 4 nem ugyanaz, mégis sokszor összemossuk őket.

A magamról alkotott kép:

Nem azonos azzal, ami vagyok. Hanem azokat a tartalmakat jelöli, amiket hajlandó vagyok elfogadni magamból. Sokszor egy torz formát mutat. Nyilván annál egészségesebb vagyok, minél közelebb áll a realitáshoz.

Önértékelés: reflektálok saját magamra, minősítem bizonyos tulajdonságaimat.

Önbizalom: kapcsolódik mindkét fentihez. Itt is kérdés, mennyire fedi a realitást? Pl. valaki pöffeszkedik, holott nincs miért. Mást meg úgy kell lökdösni, hogy „állj már ki, hiszen te tudod a legjobban”!

Önbecsülés:

Sokkal mélyebben van az előző háromnál. Alapvető viszony önmagamhoz, az élethez, a másik emberhez. Képzeljük el pl. hogy ez az alkalom nem sikerül (na csak úgy per abszurdum) és én hazamegyek, belenézek a tükörbe: „hát Feri, tudsz te ilyen rosszat is produkálni”. Negatív tartalom kerül az énképembe, az önértékelésemben megjelenik egy negatív szál. Az önbizalmamra teher nehezedik: „hát, ezek után kemény dolgom lesz”. Mégis leülök és azt mondom: egyébként az élet szép. És közben az önbecsülésem nem csorbul.

Erre kellene leginkább törekedni. Mert ha helyén van az önbecsülésem, megengedhetem magamnak, hogy negatív elemek is belekerüljenek az énképembe. Mondhatom pl.: „ez gyönge volt, valószínűleg más pályát kell választanom; vagy jobban össze kell szednem magam”.

Cellában

Fordított eset is létezik. Gigantikus énkép. A börtönben találkozunk ilyenekkel. Belenéz a tükörbe, Schwarzenegger, Bruce Willis és Sly egyszerre néznek vissza. Az összes gyengeség ki van szorítva az énképből. Önbizalom: feni a bökőt este, „azt bököm meg, akit akarok”! Mi a helyzet az önbecsüléssel? Az lehet a béka feneke alatt. Ez nagyonis logikus. Sok embernél megjelenik a tupírozott énkép, hatalmas mellény, óriási önbizalom, és mindennek a hátterében egy negatív önbecsülés áll.

Önbecsapás amerikai módra

Manapság mindig pozitív dolgokra akarnak minket rávenni: nézz bele a tükörbe és mondd azt, hogy a világ legnagyszerűbb embere néz vissza. Rendben van, csak tudod-e hogy ez hova vezet? Lehet hogy ad egy pozitívabb énképet, önértékelést, egy kis önbizalmat, de eléri-e az önbecsülésed? Nem érted, hogy mi történik, már annyira pozitívan gondolkozol, negatív elem nincs is. Mindenhova kiírod, a számítógépre a mobilodba, ki is szedted a kötőjeleket, csak plusz van, esetleg zárójelben plusz, azt akkor mindenki értse, hogy az a negatív. Minden ok, minden fine, minden pretty.

Sajnos ez inkább realitásvesztéshez vezet, mintsem pozitív önbecsüléshez. Az nem jön ilyen könnyen, belső forrásból táplálkozik. Munkát igényel, aminek a része lehet mind a három elem. Természetesen a negatív önbecsülés nagyon könnyen társul negatív énképhez. Dolgozni kell az énképpel: vigyél bele pozitív elemeket. Az önértékeléssel: értékeld reálisabban az életeseményeket, nem szúrtál el mindent! Nézd meg mi mindent csináltál jól. A legtöbb ember tud pozitív dolgokat említeni magáról, nem az önértékelésükkel van baj, hanem az önbecsülésükkel. Ezért nagyon fontos a különbségtétel.

A siker lett a végzetük

Akinek nincs belső önbecsülése, az külsővel nem tölthető fel. Lehet telejesíteni, jöhet a siker, megnézhetjük a hollywood-i színészeket, vajon miért lesznek a csúcsot megjárva alkoholisták, gyógyszer- vagy heroinfüggők? Vegyük pl. a Reszkessetek betörők főszereplőjét. Micsoda jó film volt! Az a kissrác ma egy 30 éves narkós, rettenetesen néz ki. Láthajuk, hogy a külső forrású önbecsülés  – átfolyik az emberen. Olyan mint egy erős gyomorrontás. Egy picit jól vagyok, akkor egy picit megmarad. Aztán fsssshhh…. Ezt a képet gondoltam átnyújtani nektek. Óvatosan, gumikesztyűben fogjátok meg. A külső önbecsülést.

A belső azonban nem folyik át az emberen. Olyan mint a föld vízkészlete – ott van belül. Elő lehet hozni, és nem apad ki. Legalábbis nem egy emberöltő alatt…