Rózsaszín köd kilenc hónapig
Amikor Bencét vártam, nem voltam kívánós. Nem voltak különleges igényeim, ha éjjel éhes voltam, hát kimentem a konyhába és ettem egy pohár joghurtot mézzel. (Azt hiszem, a férjem tökre elkényeztettem, még egy gyerek, és istenuccse csak a buli kedvéért kérek tőle birkagulyást csokiszósszal éjjel 2-kor.) Laurával sem volt semmi, amit különösebben kívántam volna, viszont 9 hónapon keresztül csak a rózsaszínt láttam mindenhol. Testvérnapló.
Amikor Bencét vártam, nem voltam kívánós. Nem voltak különleges igényeim, ha éjjel éhes voltam, hát kimentem a konyhába és ettem egy pohár joghurtot mézzel. (Azt hiszem, a férjem tökre elkényeztettem, még egy gyerek, és istenuccse csak a buli kedvéért kérek tőle birkagulyást csokiszósszal éjjel 2-kor.) Laurával sem volt semmi, amit különösebben kívántam volna, viszont 9 hónapon keresztül csak a rózsaszínt láttam mindenhol. Testvérnapló.
Mentem az utcán – PUFF! a kirakatban egy rózsaszín pulóver. KELL NEKEM! Gyerekboltban csak a rózsaszín dolgokat vettem észre, és még minyonból is csak a puncs kellett.
Pedig amúgy nem is szeretem a rózsaszínt.
Az alapfeltevésem persze mindkét gyereknél az volt, hogy tartózkodom a fiú-kék, lány-rózsaszín színkódolástól. Nem csak azért, mert unalmas, hanem… De. Főleg azért. Szerettem volna Bencét és Laurát egyaránt mondjuk zöldbe öltöztetni. Vagy éppen fehérbe. De hát az üzletek kínálata meglehetősen ellenem szólt.
