Segítség, félénk a gyerekem!
Nem egy család keresett már meg azzal, hogy úgy látja: túlságosan félénk a gyereke, nem akar a játszótéren a lába mellől mozdulni, nem meri szülinapokra elengedni, mert annál nyugodtabb helyzetekben is visszahúzódó, félénk, félős, s a szülei nélkül nem akar idegen helyen maradni.
Amikor megérkezem a családhoz, fontosnak tartom, hogy a gyerekkel is találkozzak, és természetesen vele is kapcsolatot teremtek. S ilyenkor azt látom, hogy a félénk gyerek lassan kinyílik, előjön anyja mögül, megmutatja a játékait, felolvastatja a kedvenc meséjét, játékot kezdeményez, az ölembe kérezkedik. Olyan is volt, aki ablaktól ablakig cipeltette magát, hogy megkeressük, éppen merre jár a kukásautó.
Az anya pedig elmeséli, hogy alig tudnak otthonról kimozdulni, a zajos helyek, vásárlások sírásba torkollnak, a játszótérre is nehéz eljutni. A gyerek nem szereti az idegeneket, a zajt, a többi gyerek között is visszahúzódó, magányos, csendes.
Ezek a szülők gyakran attól félnek, hogy gyermekük szorong, amin segíteniük kellene, de nem tudják, hogyan. Más szülőket viszont az ejti kétségbe, hogy gyermekük nem felel meg a társadalmi elvárásoknak.
