Segítség, tejcukor-érzékeny a gyerek!

A laktózintolerancia, más néven tejcukor-érzékenység nem betegség, hiszen azt egy, a tej lebontására szolgáló enzim hiánya okozza. Sokan talán nem is tudják, de ez az enzimhiány az emberiség nagyobb részénél természetes állapot. Az európai táplálkozási szokások (tej- és tejtermék alapú étkezés) között azonban jelentős életmódbeli változásokat kíván maga a jelenség. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy egy szülőknek hasonló problémával kell szembenéznie, mint amikor a gyerek gluténérzékeny vagy mondjuk cukorbeteg. A diéta betartása ugyanis nem mindig egyszerű, hiszen sem az iskola, sem a közétkeztetés, sem a pedagógusok nincsenek felkészülve a „beteg” gyerekek ellátására.

Az utóbbi időben látszólag megszaporodott a tejcukor-érzékenyek száma, ám valójában csupán arról van szó, hogy egyre több embernél állapítják meg a tejcukrot lebontó enzim hiányát – árulja el megkeresésünkre Bárdos György, a Laktóz Érzékenyek Társaságának főtitkára. A laktózérzékenységgel az a probléma, hogy nem egy egzakt módon körülhatárolható betegség, hiszen van, akit kisebb, van, akit nagyobb mértékben érint. Ennek oka, hogy nem mindenkinek azonos mennyiségben található meg a tejcukrot lebontó enzim a szervezetében. Így aztán van, aki kisebb mennyiségű tej elfogyasztása esetén egyáltalán nem is produkál tüneteket.

Arra, hogy összesen hány ember szenved laktózérzékenységben, nagyon nehéz válaszolni, az orvosi diagnosztikában használt mérések ugyanis félrevezetőek lehetnek. Ott egy liter tejnek megfelelő tejcukor-mennyiség szervezetbe juttatásával állítják fel a diagnózist, így olyanokról is megállapíthatják az érzékenységet, aki valójában nem szenved tőle. Ilyen mennyiségű tejet ugyanis a legritkább esetben fogyaszt el egy ember egy slukkra – vázolja a helyzetet Bárdos György, majd hozzáteszi, hogy egy évtizeddel ezelőtt – ennek a mennyiségnek a felével – végzett kutatás az egészséges magyar lakosság 15 százalékát találta tejcukor-érzékenynek. Ez hatalmas szám lenne, de az igazság az, hogy fél liter tej elfogyasztása még mindig kevés emberre jellemző. Azt lehet mondani, hogy a lakosság kb.5 százaléka az, akinek másfél-két deci tej elfogyasztása is gondot okoz, de ugyanezek az emberek sokszor meg tudják emészteni a különböző tejtermékeket (például sajtot, kefírt, joghurtot). Van azonban egy nem is annyira szűk réteg, ( 0,5-1 százalékra becsülhető, kb. 50-100 ezer ember) akiknek gondot okozhat még a gyógyszerekben található, kis mennyiségű laktóz is.

A tejcukor érzékenység egyébként nem betegség, hanem normális állapot – magyarázza a társaság főtitkára, kiemelve, hogy az emlősök laktáz enzim termelő képessége (ez hivatott a tejcukor lebontására) természetes módon lecsökken azt követően, hogy az utódnak nincsen már szüksége erre a fajta táplálási módra. Az emberek egy részénél egy genetikai mutáció következtében azonban megmaradt az enzim, így sokan felnőttkorban is gond nélkül fogyaszthatnak tejet. Az teljesen változó, mikor szűnik meg az enzim termelése, ritkán már 3-4 éves kor után, gyakrabban pedig 15-20 éves kor körül veszik észre, hogy már nem képesek a tejcukor megemésztésére.

És hogy mi vár azokra a gyerekekre, akiknél diagnosztizálják a „problémát”? Bárdos György szerint az érzékenységre mindenki másképp reagál, de ha a szülő értelmesen elmagyarázza, megbeszéli gyermekével a teendőket, akkor ő is megfelelően tud majd hozzáállni a kérdéshez. Tudatosítani kell, hogy a tejcukor-érzékenység nem fogyatékosság, hanem egy normális állapot, és szükség van rá, hogy a család megértse a helyzetet és alkalmazkodjon a körülményekhez. Sajnos tény, hogy a tejcukor-érzékenység kezelése anyagi kérdés is, egyrészt a drága diéta miatt, másrészt, mert a laktóz lebontására szolgáló enzim ma már külsőleg pótolható, ám van, akinek az erre szolgáló gyógyszer megvásárlása is gondot jelenthet. Éppen ezért jó tudni, hogy orvosi igazolás ellenében a felnőtt adózó állampolgárok adókedvezményben részesülnek, míg az enzimhiányos gyerekek után emelt összegű családi pótlék jár. (Sajnos a laktózérzékeny nyugdíjasok nem számíthatnak semmilyen kompenzációra.)

Á legtöbb probléma a közétkeztetéssel kapcsolatban merül föl, ugyanis az általánosságban elmondható, hogy a szolgáltatók nincsenek felkészülve a speciális igényű gyerekek kiszolgálására – szögezi le a Laktóz Érzékenyek Társaságának főtitkára. A gyerek nem élelmiszerkémikus (ahogyan a pedagógus sem) vagyis nem tudja megállapítani, hogy a felszolgált ételből ehet-e, viszont a nem megfelelő élelmiszer tönkreteheti a vékonybelét. A szülők sok esetben otthonról hozott élelmiszerrel próbálják áthidalni a problémát, annak felszolgálását elvileg köteles az intézmény biztosítani a többi gyermek étkeztetésével egy időben. A legtöbb konfliktusazért alakul ki, mert a pedagógusok gyakran nem akarnak foglalkozni ezzel.

Azoknak, akik nem értenek hozzá, tudniuk kell, hogy egy tejcukor-érzékeny gyerek számára a nem megfelelő étel maga a borzalom: az okozott görcsök és puffadás mellett a tejcukor a vékonybél hámsejtjeit is tönkreteszi. Ez azért is baj, mert ennek következtében kialakul egy ördögi kör, amelyben egyre rosszabb állapotba kerülhet a „beteg”, ami azt jelenti, hogy egyre érzékenyebbé válik. Ezzel szemben a megfelelő diéta és/vagy az enzimpótlás hatására javulhat az állapota, sőt, még az enzimtermelés is fokozódhat. A szakértő azt tanácsolja, hogy aki teheti, az a diagnózist követően forduljon dietetikushoz, mert tőle számíthatunk megfelelő életmódtanácsokra. Az orvos is elláthatja a beteget jótanácsokkal, de ez nem kötelessége. Sajnos egy dietetikus magánrendelésén akár 5-10 ezer forint is lehet egy egyórás tanácsadás. Támogatott dietetikai szakrendelés/tanácsadás pedig szinte alig létezik.