Sportolni jó! Hát még a szülőkkel!

Sportolni nemcsak fontos, de jó is lehet. Sőt, törekedni kell arra, hogy a gyerek ne kötelességnek érezze a sportolást, hanem maga érezze úgy: szüksége van rá (akárcsak nekünk). Néhány egyszerű szempont figyelembevételével ez nem is olyan nehéz.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 28. szabo.daniel

Sportolni nemcsak fontos, de jó is lehet. Sőt, törekedni kell arra, hogy a gyerek ne kötelességnek érezze a sportolást, hanem maga érezze úgy: szüksége van rá (akárcsak nekünk). Néhány egyszerű szempont figyelembevételével ez nem is olyan nehéz.


Több mint aminek látszik

Az együtt sportolás több mint puszta együttes testmozgás. A fő cél persze a jó kondíció megszerzése, de az, hogy a gyerek látja a mindennapi példaképét elfáradni, izzadni, adott esetben lemaradni, és átéli, hogyan tudnak egymáson segíteni a sport teljesítményfeszegető tartama alatt akár puszta motivációval is, látens módon beépül a tudatalattijába, erősíti a szülő-gyerek kötődést, ami nem utolsó sorban olyan értékekben érvényesül, amit hétköznapi szóval szeretetnek nevezünk.

Mit sportoljunk?

A mai világban, ahol a felnőttek nagy része ülő munkát végez, a gyerekek pedig szintén jóval nagyobb mértékben vannak székhez kötve az elmúlt évtizedekhez képest, elengedhetetlen, hogy minden nap, de legalább heti többször megmozgassuk magunkat. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a sport lényege, hogy céltudatosan és tervezetten mozgassuk át a testünket. Aki megteheti, manapság már bármilyen kondigép beszerezhető, de az egyszerűbb, az iskolából jól ismert talajgyakorlatokon át a futásig (vagy a pincéből sportszerűen felhordott krumpliig…) bármi lehet sport.

Ha valaki sportol a családból, pl. a gyerek evez, arra nehéz otthon „gyúrni”, mégis szükséges megtalálni a közös nevezőt. A futás, tekintve, hogy a testi-lelki teljesítőképesség határait tágítja, egy lehetséges megoldás.

Fokozatosan

A legtöbb tevékenységhez hasonlóan a sport is olyan, hogy csak szokva jó. Tehát nem érdemes azonnal élsportolóként tekinteni se magunkra, se a gyerekre. Különösen veszélyes a hirtelen ránk szakadó lehetőség, amikor pl. egy konditerembe esünk hosszú kihagyás után. A szervezetet pillanatok alatt túlterheljük, és csak másnap(tól) érezzük meg a kárát.

Célszerű tehát hosszú távra tervezni, ezáltal nem kényszerítjük magunkat vagy mást arra, hogy hirtelen teljesítsünk. Állítsunk össze edzéstervet, szegezzük ki jól látható helyre a nappaliba, a hűtőre, akárhova, ahol megfordulunk, ezáltal az is beépül a tudatba, hogy sportolni természetes, ugyanolyan része a napnak, mint a bevásárlás.

Tipp kezdőknek

1.    Üljünk le a családdal, és beszéljük meg, ki milyen sportban lenne benne. Ha megvan a közös nevező (pl. otthoni vegyes talajgyakorlatok), állítsuk össze a feladatsort, amit mindenkinek el kell végeznie a megbeszélt időközönként (pl. kétnaponta). A beláthatóság miatt állapítsuk meg a mozgás-projekt végét is, pl. hogy három hónapig/ a nyári szünetig stb. tart a közös sportolás (ha beválik, úgyis megmarad).
2.    Ha motiválja a családot, állapítsunk meg „díjazást” a legjobban, legkitartóbban stb. teljesítőnek, pl. aki nyer (a legtöbbet ad le, a legtöbbet fejlődik stb.) az egy hónapig nem mosogat, vagy az választhatja meg, mi menjen a tévében hétvégén. Ami épp motiválja a családot. További motivációs, egészséges versenyszellemet szító tényező lehet, ha csapatokat alkotunk, pl. fiúk a lányok ellen.
3.    Szépen, fokozatosan erősítsünk az adagon. Ha megvan a feladatsor, amit el kell végezni, hetente emeljük az ismétlések számát. Első két alkalommal még csak annyit végezzünk, ami megerőltetés nélkül megy, ez lehet, hogy kevés fekvőtámasz, kevés guggolás és kevés kör futás lesz, de a szervezetet először rá kell ébreszteni, hogy akár hosszú kihagyás után most valami más következik. Ha túl hirtelen vágunk bele, csak lesérülünk.
4.    Minél többet próbáljunk szabad levegőn mozogni.
5.    A talán legfontosabb: a lazítás. Ebbe beletartozik egyrészt, hogy a testünket a bemelegítés utáni sportot követően aktívan le is kell lazítanunk (nyújtás). De az is részét képezi, hogy a lelkünkre is figyelemmel vagyunk: a sportolás senkinek sem mehet az idegeire. Onnantól, hogy valakinek lelki teher, tudhatjuk, hogy valamit rosszul csinálunk. Talán más mozgás, vagy más intenzitás szükséges; legyünk tehát figyelemmel egymásra a sportolási szokásaink megválasztásakor.