Sportos anyukák lettünk?
Harminc évvel ezelőtt a negyvenes-ötvenes nők töredéke sportolt, munka előtt és után szinte csak a családnak éltek - írja a csalad.hu. Mára jócskán nőtt, és egyre nő a felnőttek sportolási hajlandósága, hátha mi is kedvet kapunk!
Egyes felmérések tizenöt százalékról beszélnek, mások szerint egyharmadunk sportol rendszeresen, azaz heti háromszor legalább fél órát. A magyar nők egyre nagyobb része kap kedvet a testedzéshez, legyen az valamiféle torna, úszás, vagy a mostanában szinte szenvedélyünkké vált futás. Mind több játszóteret egészít ki kültéri kondigépcsoport, ezeket is szívesen használjuk. De mi motivál bennünket arra, hogy egy nehéz munkanap után még edzésre is menjünk?
„Instagramland”-en mindenki tökéletes
– Az internet világában sokkal több emberhez jut el az információ a testmozgás jótékony hatásairól – magyarázza Török Lilla sport szakpszichológus. – Ráadásul igen nagy „verseny” is van közöttünk, mert talán még sosem volt ennyire hangsúlyosan értékes a fiatalság, mint napjainkban. A képernyőkön, internetes felületeken megjelenő, ránk ható nők egyre fiatalabbak: az életkor, az elmúlás és az öregedés óriási tabusodáson megy keresztül. A negyveneseknek eléggé kapaszkodniuk kell, ha tartani akarják az iramot a fiatalabbakkal. Ráadásul itt élünk Instagramland-en, ahol mindenki tökéletes, sportos, csinos, vékony, és nagyon jól néz ki edzés közben! Innen tehát mindannyian tudjuk, hogy ez most igazán menő dolog. És ki akarna ebből kimaradni?
Miért kezdünk sportolni?
A pszichológus szerint a változás – nevezetesen a sportolás minden előzmény nélküli megkezdése – ritkán jön magától, általában valami kiváltja. Ilyen ok lehet például az, ha valakinek hirtelen extrán stresszessé válik az élete, vagy kisbaba születése kapcsán megváltozott a teste, de egy orvosi figyelmeztetés is sok esetben hatásos indító. De láthatjuk mindezt a másik oldalról is: ha egy stabilnak tűnő kapcsolatban látszólag ok nélkül az egyik fél hirtelen elkezd a testével foglalkozni, „alakot formálni”, ott bizony valami nem stimmel. Mégsem válik azonnal sportolóvá az a felnőtt, aki egyszer-egyszer futni megy, mert a tevékenységnek szokássá kell válnia. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, más eddigi szokásokat kell átrendezni, törölni, és ez bizony nem minden esetben könnyű.
A cikk folytatásához kattints.
