Stressz, szorongás, dadogás – Mit tegyünk?

A dadogás hátterében valóban többféle ok állhat. Nem ritka, hogy a beszédfejlődés egy szakaszában a gyerekek nehezen találják a szavakat egy darabig, ezt nevezzük élettani dadogásnak. Szakértőnk válaszol.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 01. szabo.daniel

A dadogás hátterében valóban többféle ok állhat. Nem ritka, hogy a beszédfejlődés egy szakaszában a gyerekek nehezen találják a szavakat egy darabig, ezt nevezzük élettani dadogásnak. Szakértőnk válaszol.


Kérdés:
Tisztelt Doktornő!A fiam 3 és fél éves. Bölcsődébe jár, szeptembertől pedig óvodába. Egy hónapja elkezdte ismételgetni a szavak elejét és utána mondja csak ki: Kérek vivivivizet, mememenjünk lefeküdni,stb. Voltam a gyerekorvosnál de mondta hogy 5 éves korig nem küldik kifejezetten logopédushoz. Mindig kijavítom, de tartok egy kicsit nehogy a módszerem legyen rossz és rontsak a helyzeten. Sok mindent hallottam ezzel kapcsolatban: nagyon bő a gyerek passzív szó kincse, hamar jár a kis agya és nem tudja olyan gyorsan kifejezni magát, akkor biztos valami stressz érte ezért van ez, majd el növi. A kérdésem az lenne ilyen esetben tud valamilyen tanácsot adni? Előre is köszönöm válaszát
Tisztelettel Melánia

Válasz:

Kedves Melánia!
A dadogás hátterében valóban többféle ok állhat. Nem ritka, hogy a beszédfejlődés egy szakaszában a gyerekek nehezen találják a szavakat egy darabig, ezt nevezzük élettani dadogásnak. Ha erről van szó, az pár hét, legfeljebb néhány hónap alatt el fog múlni magától. Ha ennél tovább fennmaradna ez a nehézség, mindenképp vigyék el a kisfiút szakemberhez: lehet logopédushoz vagy gyermekpszichológushoz fordulni. A dadogás hátterében ugyanis az esetek többségében nagyfokú stressz vagy szorongás áll, ami a dadogó embert feszültté, bizonytalanná teszi – ez nyilvánul meg a beszédében is. Gyerekeknél az sem ritka, hogy valamilyen hirtelen ijedség, trauma váltja ki a dadogást, ami – ha nem kap segítséget a kicsi a történtek feldolgozásához – hosszan kíséri ez után. Ilyen kiváltó trauma lehet például egy váratlan, hangos veszekedés, aminek tanúja volt, ami miatt megijedt, az, hogy valahol ottmaradt, elveszett, egyedül volt, de találkoztam már dadogó kisgyermekkel, akit a hintában ülve ugatott meg egy vad kutya, és ő nem tudott sem elmenekülni, sem kiabálni, ez után kezdődött a dadogása. Ha esetleg tudnak vagy sejtenek konkrét okot, eseményt az egy hónapja kezdődő dadogás hátterében, akkor mindenképp érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni ennek feloldásához.

Ami viszont minden esetben nagyon fontos: ne javítgassák a gyerek beszédét, ne hívják fel a figyelmét rá, hogy nem jól beszél, ne is említsék, hogy dadog! A nem egészen helyesen beszélő gyerekekben amúgy is óriási a szorongás, hogy a teljesítményük (és ezzel ők maguk…) nem elfogadható, nem elég jó. Ha ez nap mint nap megerősítést kap, felesleges gátlások rögzülnek a kicsikben. Egyébként sem azért nem mondja most helyesen a szavakat, mert nem gyakorolta eleget – valószínűleg épp az ellenkezője igaz: túlságosan görcsösen akarja jól mondani őket. Inkább a lazításban kell neki segíteni. A mondókázás, közös éneklés, ritmusra lépés, tapsolás viszont többnyire segít. Az is jótékony hatású lehet, ha elkezd úszni tanulni: ez a sport sokat segít a légzés és az izomműködés szabályozásában.

Sok türelmet és nyugodt közös napokat kívánva üdvözlöm:

Csáky-Pallavicini Zsófia