Szakemberek gyermekeink szolgálatában – 3. rész: Gyönyörű gyógypedagógia/T. Varga Mária

A védőnői szerepek és a kismama jóga után, most a gyógypedagógiával foglalkozunk, T. Varga Mária szakember közreműködésével.

Családháló: Mikor határoztad el, hogy gyógypedagógus leszel? Valamilyen élmény hatására választottad ezt a hivatást? 

T. Varga Mária: Valójában nagyon sokáig nem tudtam pontosan mit szeretnék csinálni, de annyi azért biztos volt, hogy valamilyen formában gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ezért első körben elvégeztem a Tanítóképző Főiskolát, majd diplomázás után a barátnőmmel egész nyáron a Balatonon dolgoztunk, így csak augusztus végén kaptam észbe, hogy már nem a főiskola vár, hanem valami munka után kellene nézni. Így akkori szokás szerint előkaptam az Expressz apróhirdetés újságot, ahol a Mozgásjavító Általános Iskolába pedagógust kerestek. Jelentkeztem. Felvettek. Nádas Pál akkori igazgató mondta a felvételi beszélgetésen, hogy általában itt két út van: van aki ugródeszkának használja az itt töltött időt, van aki beleszeret és ott ragad. Velem ez az utóbbi történt. Elvégeztem a ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar szomatopedagógia szakát. Nagyszerű mentort (Vásárhelyi Gyöngyi kolléganőmet) kaptam. Több mint 20 évet dolgoztam itt.

CSH: A gyógypedagógia nem csak a testtel foglalkozik, de a lélekkel is. Milyen különlegesebb élményeid, tapasztalataid vannak?

TVM: Itt inkább azt mondanám, hogy a gyógypedagógia a speciális nevelési, oktatási igényekkel rendelkező gyermekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozik. Különböző ágai vannak pl. a legjobban ismert a logopédia, a beszéd-és nyelvi zavarok pedagógiája, a szomatopedagógia –mozgássérültek pedagógiája, vagy van a tanulásban akadályozottak pedagógiája, és még sorolhatnám.

CSH: Milyen megítélése van hazánkban ennek a szakmának?

TVM: A szakma megítélése általában pozitív. Az emberek nagy többsége úgy gondolja, hogy ez egy „nagyon szép”, de biztos „nehéz” szakma. Azért írom idézőjelbe, mert pontosan így szokott elhangzani, hogy, “de szép munkád van, de biztosan nagyon nehéz.” Természetesen azonban azt mindenki elismeri, hogy mennyire fontos. Tehát a hétköznapi életben így viszonyulnak hozzá. Társadalmi szinten, szintén egyre inkább kezdik elismerni a fontosságát. Manapság mindenhol hallani, hogy milyen nagy munkaerő hiány van ezen a területen. Ami sajnos tényleg így van. Nagyon sok gyerek vár fejlesztésre és nagyon kevés a gyógypedagógus.

CSH: A külföldi gyógypedagógia mennyire eltérő eszközöket, fejlesztéseket alkalmaz? 

TVM: A külföldi gyógypedagógia nagy előnye általában, hogy az infrastruktúra jóval fejlettebb mint itthon, pusztán csak ha egy mozgásterápiás szobára, vagy tornateremre gondolunk. Sokszor mi csak álmodozunk, hogy valaha lesznek ilyen eszközeink. De azért nem ülünk karba tett kézzel: pályázatok, különböző források által itthon is mindenki próbálja a maximumot kihozni a lehetőségekből. Ezért nagyon kreatív is ez a szakma.

CSH: Milyen formában követed a nyugat-európai szakmai fejlődéseket?

TVM: Rengeteg a szakirodalom, amit el lehet itthon is olvasni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert egyik húgom Londonban él, és volt már rá példa, hogy itthon még nem jelent meg magyarul egy könyv (pl. Carol Stock Kranowitz, M.A. The out-of-Sync child has fun) és ő már el tudta nekem küldeni. De az internet világában ma már ez egyébként is nagyon könnyen követhető.

CSH: Hogy kell elképzelni egy napodat? Hol dolgozol és kikkel?

TVM: A gyerekem megszületése után sajnos nem tudtam megoldani, hogy visszamenjek Budapestre a Mozgásjavítóba dolgozni, de szerencsére időközben Martonvásáron is el kezdett működni a Fejér Megyei Pedagógia Szakszolgálatnak egy kihelyezett tagozata. Itt dolgozom, korai fejlesztéssel foglalkozom, azon belül is mozgásfejlesztéssel. 0-3 éves korosztályú, megkésett mozgás és vagy megkésett beszédfejlődésű gyerekekkel. Ez most elég más típusú munka, mint amit eddig végeztem a Mozgásjavítóban. De a gyógypedagógia ettől is szép, hogy ilyen szerteágazó. A korai fejlesztést pedig azért is „szép” és fontos, mert minél előbb kapja meg egy kisgyermek a számára fontos fejlesztéseket, annál jobb eredményeket lehet elérni. Nagyon fontos partnereink itt a szülők, akik nem csak, hogy elhozzák ide a gyerekeket, de nagyon sokszor ők is végzik velük a felírt feladatokat otthon, a tőlünk kapott utasítások alapján.