A szerelemnek múlnia kell? Amiről a hormonjaink mesélnek

– Húszból tizennégy ember nem alkalmatlan, hanem egyszerűen csak rossz döntéseket hoz, hiszen nem tudja, mit és miért kellene másként csinálnia – kezdi a doktornő. – Földi létezésünk alapja leírható a kémia nyelvén. Én hiszek Istenben, és hiszem, hogy a bennünket alkotó molekulákban észszerűség van. Ha jól használjuk őket, akkor a szerelem nem ér véget, mert úgy van megkomponálva. Ha tudjuk, hogy a molekuláink mozgása mit okoz a szervezetünkben, könnyebben látjuk, hol hozunk jó vagy rossz döntést a szerelem-szexualitás, illetve a házasság-hűség-hűtlenség mentén. A bedőlő kapcsolatok problémáját öt kémiai anyaggal meg lehet magyarázni, ahogy a sikeres párkapcsolatok titkát is. A kémia tehát adott, a döntés viszont rajtunk múlik.

A lila ködtől a gyönyörig

Az első anyag a phenil-etil-amin (PEA), amely akkor termelődik, amikor szerelmesek vagyunk. Ez felelős a lila ködért, amelynek hatására centikkel járunk a föld fölött, csillog a szemünk, kipirulunk, és csak a nagy Ő a fontos. A PEA nem véletlenül borítja ránk ezt az elvarázsolt érzést, ez ugyanis egy magunknak termelt belső drog. Ugyanazokon a pályákon halad, mint a kábítószer, és ugyanoda is érkezik: az agy jutalmazási központjába, amelynek a dopamin az átvivő anyaga. Ebbe a központba fut be minden, ami jólesik nekünk: a szerelem, a szex, a csoki hatása… Ha a központ izzik, a dopaminszint megemelkedik. Ami egyszer ezt kiváltotta, annak az elérésére újra törekedni fogunk.

A PEA a dopamint felnyomja, a szerotonint viszont – ez a harmadik anyag – leszorítja. A szerotonin a normálisan motivált létezésért felelős, mondhatjuk úgy is, hogy ez az, ami sínen tart minket a hétköznapok monotóniájában, például segít abban, hogy ezredszer is felkeljünk reggel, és elinduljunk dolgozni. Amíg a PEA termelődik, magától is szép az élet. Az első probléma akkor adódik, amikor a PEA termelődése leáll. Márpedig ez megtörténik minden kapcsolatban, legkésőbb másfél-két év után. Erre több magyarázat is van, de nekünk most elég annyi, hogy ez a folyamatosan bedrogozott állapot tolerálhatatlan instabilitást jelent az agy számára.

Tehát eltelik másfél-két év, PEA nincs, a jutalmazási központ nem izzik, a dopaminszint visszament, és az ember a szerelemből a padlóra érkezik, illetve az alá, mert a szerotoninszint lent van, még nem épült vissza. A hétköznapi szóhasználatban ezt depressziónak nevezzük – amely egy valós kedélyvesztett állapot, még ha a pszichiátriai értelemben vett depresszió szintjét nem éri is el.

A negyedik anyag az endorfin, azaz endogén morfin, amelyet mi termelünk saját magunknak. Ennek egyik feladata, hogy fájdalomcsillapítóként hasson ránk, és átszínezze az emlékeket. Ha szülés közben nem termelődne, már kihalt volna az emberiség! Az endorfin számunkra kellemes helyzetekben is felszabadul, például orgazmus során. Ez a gyönyörérzet nem más, mint egy endorfinbomba-robbanás.

És végül az ötödik anyag az oxitocin, amely „nyaktól lefelé” és „nyaktól felfelé” is hat a szervezetünkre. „Nyaktól lefelé” szabályozza a simaizmok működését, és nagy szerepe van a szülés megindításában. Összehúzza a méh és az emlő simaizmait, tehát a szülés mellett a szoptatásnál is szerephez jut. Ez is felszabadul az orgazmus során, méghozzá jó nagy mennyiségben. A méhben ritmikus összehúzódásokat okoz, ezáltal ott vákuum keletkezik, a férfiaknál pedig az ejakulációért felelős. (Így segít rá a természet, hogy egy baba megfoganjon…)

Bejegyzés az emlékkönyvbe

„Nyaktól felfelé” az oxitocinnak memóriaíró hatása van, ezért kötődési hormonnak is hívjuk. Az oxitocin felelős az összes társas kapcsolatunkért: egy szerelem, barátság, kollegiális vagy szülő–gyerek viszony mögött is ez áll, és minden érintés, ölelés, egymásra gondolás, együtt töltött idő stb., vagyis minden olyan tevékenység során, amely a másik iránti jó érzéssel tölt el bennünket, újra meg újra felszabadul. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az oxitocin mennyisége határozza meg a kapcsolataink mélységét.

A köztünk lévő kötődést tehát tudatosan alakíthatjuk, csak meg kell találnunk azt a valamit, aminek a hatására a nagy Ő örömmel gondol ránk, és oxitocin szabadul fel benne. Egy már régóta működő házasságban egy közös vacsora, egymásra figyelő halk beszélgetés is ugyanúgy felszabadító hatású! Ez az alapja annak a kötődésnek, amely akkor is megtart valaki mellett, amikor a PEA már rég leállt.

– Amikor a PEA elönti a testünket, fülig szerelmesek vagyunk, és eljutunk odáig, hogy szexuális aktusra lépünk a szerelmünkkel, addigra már döntések sorozatán vagyunk túl. De elkábítva és egy következő kábítószerre vágyva ne hozzunk döntést! Ez józanságot kíván – húzza alá a doktornő. – Mint már említettem, az orgazmus során markáns oxitocinmennyiség szabadul fel, így innentől kezdve már nem barátság vagy ismerősi szintű kötődés lesz köztünk, hanem ennél szorosabb. Csakhogy a PEA okozta lila köd miatt ez olyan, mintha a szerelmesek egy spanyolfal két oldalán sétálnának. Egy felfűtött embernek fantasztikus elképzelései vannak a célszemélyről, ám ezek nem mindig egyeznek a valósággal. A szexuális aktus is egy döntés, ahogy a házasság is. Meg kell várni azt az időt, amikor ezt a döntést józanul meg tudjuk hozni. Amíg a spanyolfal két oldalán sétálunk, addig nem látjuk, valójában milyen ember a másik, így nem tudunk biztosan dönteni arról, hogy érdemes-e összekötnünk vele az életünket.

Mivel az oxitocin memóriát ír, mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit ír be az emlékkönyvébe. Amikor a PEA-nak vége, ott a vége a spanyolfalnak is. Ha nem ő a nagy Ő, akkor érnek minket azok a döbbenetes rácsodálkozások, hogy hova tettem a szemem, hogy tudtam beleszeretni. Ha abban a kapcsolatban szex is volt köztünk, a szakítás különösen kemény lesz, mert ilyenkor szakad egy darab mindkettőnkből, hiszen össze vagyunk kötve a kötődési hormonnal. Ez lesz a se veled, se nélküled állapot. Amikor a spanyolfal mögül kilépünk, nemegyszer az az érzés is megszáll minket, hogy a másik becsapott, kihasznált, megjátszotta magát. Pedig ez arról szól, hogy volt egy idealizált képem valakiről, akinek a sziluettjét láttam csak. Én vizionáltam őt olyannak, amilyen igazából soha nem volt – hangsúlyozza dr. Gloviczki Eszter.

Tápláld a tüzet!

Amikor a lila köd felszáll, bosszantó dolgokat kezdünk észrevenni a másikon, olyanokat, amiket addig szeretni valónak gondoltunk, vagy esetleg fel sem tűnt: tájszólással beszél, középen nyomja a fogkrémet… Ez még önmagában nem biztos, hogy gond, de ha ezek mellé jönnek az élet valós problémái: munkanélküliség, svájcifrank-hitel vagy egy betegség, az igazi erőpróbának teszi ki a kapcsolatot, amit nem mindenki bír ki. Eltelik húsz év, közös öröm már rég nincs, a közös „gond”, a gyerek meg már rég kirepült. Nem véletlen, hogy pont ebben az időszakban figyelhető meg egy emelkedés a válási statisztikákban.

Azonban egy jól működő kapcsolatban a PEA (azaz a „meglátni és megszeretni” hormon) helyét átveszi az oxitocin, amelyet életünk végéig tudunk termelni – nem csak szexuális együttléttel! Egy nyolcvanéves néniben és bácsiban is felszabadul, amikor a Városligetben megfogják egymás kezét, és ettől a köztük lévő kapocs mélyülni fog.

– Egy jó házasságban az ember nem éli meg azt a zuhanást, hogy már nincs PEA, és hova tettem a szemem, hanem csak megváltozik a szerelem jellege. De ettől még nem lesz kevésbé intenzív a kapcsolat, sőt a kötődés szinte tapintható lesz. Az oxitocin, vagyis a társszerelem hormonja veszi át a „meglátni és megszeretni” anyag helyét. Ehhez a tüzet táplálni kell – mondják az öreg bölcsek évszázadok óta. Nem kell nagy dolgokra gondolni, sok kis apróság is segíthet abban, hogy két ember élete örökre összekötődjön. Egy kellemes közös program, egy meghitt ölelés csodákat tehet. Tehát annak biokémiai alapja van, amit a magazinok is rendszeresen sulykolnak: a kettesben töltött idő házasságot menthet!

A boldog jövő titka

A mai világban minden az azonnali szükségletkielégítésről szól. A filmekben mást se látni, mint hogy az újdonsült párok azonnal nekiesnek egymásnak. Ezt a gyerekeink is látják.

– A biokémia tárgykörén túl felelős szülőként azt látom, hogy éppen ezért egy fiatal életében nagyon fontos a lelki vezető – húzza alá szakértőnk. – Ha olyan környezetbe tudjuk helyezni a gyerekeinket, ahol hasonló döntési felelősséggel és közel azonos értékrend mentén mozognak a társaik, akkor már egy lépéssel közelebb vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy 1325-ben sem vágyott kevésbé egy fiú meg egy lány endorfinra, mint amennyire ma vágyik. Régen más szabályok éltek, amelyek a beidegződés szintjén megkérdőjelezhetetlenek voltak. Másként működött a döntés feletti felelősség és az önfegyelem, elsődleges volt a kötelesség, szemben a mai „nekem jár” szemlélettel. Egy dolog nem változott: energiát kell fektetni abba, ha valaki boldog felnőtt- és öregkort szeretne magának, és bizony az adott pillanat összes kívánságának teljesítése nem oda vezet. Egy mai tizennégy-tizenöt éves is tudja ezt a lelke mélyén, és jó, ha minél többször hallja is tőlünk. Beszélgessünk sokat a gyerekeinkkel, hogy majd amikor eljutnak odáig, tudják, hogy miről döntenek!

[kiemeles] Dr. Gloviczki Eszter ötgyermekes édesanya, a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház sürgősségi osztályának orvosa. A szerelem biokémiájáról rendszeresen tart előadásokat határainkon innen és túl. A témával dr. Tomka Ferenc atya kérésére kezdett el foglalkozni, akinek Biztos út – szerelemről, szexualitásról értelmesen című könyve részletesen és számos tudományos aspektusból (többek között szociológiai, pszichológiai, teológiai, biokémiai, élettani szempontból) járja körül ezt a sokszor mai napig tabunak számító kérdéskört. [/kiemeles]

(Megjelent a Family 2017/2. számában.)