Szorong a gyermek?

Játék, evés, alvás, milyen jó is lenne gyereknek lenni, gondoljuk mi felnőttek. Pedig a gyermekkornak nem kisebbek a kihívásai, mint a komolynak tartott felnőttkornak.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 08. bencze.aron

Játék, evés, alvás, milyen jó is lenne gyereknek lenni, gondoljuk mi felnőttek. Pedig a gyermekkornak nem kisebbek a kihívásai, mint a komolynak tartott felnőttkornak.


ok gyermek számára különösen nehéz ez az időszak. A gyermekkori szorongásos zavarok egy része idővel csillapodik, míg sok probléma a felnőttkorra is átnyúlik.

Mit tegyünk, ha a gyerek pánikba esik egy gombos ruhadarab látványától, ha sikítva menekül a bohóc elől, vagy nem bírja elviselni a szelet? Annak eldöntésében, hogy érdemes-e a szülőnek szaksegítséghez fordulnia, mindig a szenvedés mértéke a döntő, az, hogy ront-e a gyermek életminőségén a probléma – erről ír a pszihológus.

Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongásos betegség a fóbia. Ez erős iszonyodást, félelmet jelent valamitől, olyan mértékűt, amit a józan ész nem indokolna. Fóbia szinte bármitől kialakulhat, tárgya lehet kutya, pók, kígyó, a Mikulás, bohóc, a szél vagy éppen a ruhákon található gombok. Egyes kutatók szerint gyakrabban váltanak ki félelmet olyan dolgok, amik az ember kialakulásának története során tényleg veszélyeket rejtettek, és nagyobb eséllyel maradt életben, aki tartott ezektől. Ilyen a pók és a kígyó, de nyilvánvaló értelme van például a magasságtól való félelemnek is.

Nem mindig találunk valós kellemetlen élményt a fóbiák hátterében, sokszor nem derül ki, miért éppen attól fél a gyermek, amitől. Ilyen lehet például a széltől vagy a bohóctól való félelem. Az persze nem meglepő, ha egy különösen fájdalmas beavatkozást követően rettegni kezd a gyermek minden fehérköpenyestől, az orvostól a péken át a karatemesterig.

Fontos, hogy legyünk megértők a gyermek félelmeivel szemben, ne bagatellizáljuk, végképp ne erőszakoskodjunk, hogy csak azért is találkozzon a fóbia tárgyával. Persze, az ellenkező véglet sem jó. Lehet a félelemnek olyan tárgya, ami elkerülhetetlen, és aminél komoly gondot okozna, ha a gyermek nem alkalmazkodna hozzá. Ilyen például a szociális fóbia, ami a társas élményektől, megmérettetésektől való félelmet jelenti. Ezt később sem tudja majd elkerülni, és boldogulását, egész életét nagyban befolyásolja, mennyire találja fel magát mások között.

De ártalmatlanabb fóbiák esetén sem kell a szülőnek átesnie a ló túloldalára, és eltúlozva segíteni. Van, aki maga kezdi elhúzni a kutyafóbiás gyermeket az eb láttán, mert legalább annyira tart a gyermek reakciójától, mint ő a kutyától. Az ideális hozzáállás, ha a szülő együtt érez a félelemmel, és apró lépésekben bátorítja a gyermeket a félelem tárgyához való közeledésre, mindig csak annyira, amennyire a gyermek erre hajlandó.

Azt is érdemes szem előtt tartani, okoz-e valamilyen problémát a gyermeknek az adott fóbia, és eszerint mérlegelni a leküzdésével vagy megmaradásával járó árat. Ha például a kígyóktól fél a gyermek, meglehet, hogy egyszerűbb elkerülni az állatkertben a mérges házat és a kígyós filmeket, mint komoly figyelmet fordítani erre a „problémára”, míg az említett szociális fóbiával nyilván kell valamit kezdeni.