Szükséges-e a gátmetszés?

Tényleg szükség van gátmetszésre, vagy csak az orvosoknak könnyebb így? Bár szakirodalmi adatok nem támasztják alá a gátmetszés rutinszerű alkalmazását, a legérdekesebb mégiscsak az, ahogyan a kismamák vélekednek erről.

Két kislányunk van. Mindkét terhességem zavartalan volt, az első baba egy héttel korábban, a másik egy héttel később született a kiírt időpontnál. Mindkét esetben jártam kismamatornára, kismamajógára, és gátizomgyakorlatokat is rendszeresen végeztem. Már az első szülésnél is éreztem jótékony hatásukat, a szülést követő felépülésben pedig szintén sokat segítettek. Csenge lányunk rövid vajúdás után 2006. június 24-én született meg könnyen, gátmetszéssel a Szent Imre Kórházban, 3380 grammal és 54 centivel. Egyáltalán nem zavart a varrat, a seb sem fájt, simán törökülésben szopiztattam már másnap. A gátsebnek két hét múlva már semmi nyoma sem volt. Nem fájt és nem is volt érzékeny a helye sem. Villő, aki sokkal gyorsabban kibújt, mint a nővére, 2007. szeptember 25-én született – 15 hónappal Csenge után -, szintén a Szent Imre Kórházban, 3790 grammal és 56 centivel. Nála gátvédelmet próbáltak alkalmazni, de mivel közel volt egymáshoz a két szülés időpontja, és Villő sokkal nagyobb baba volt, repedtem. Bár ez a seb is hamar gyógyult, az egyenetlen sebszél miatt elég csúnya látvány, és sokáig nagyon érzékeny is volt. Ezután sokkal nagyobb szükség volt a gátizomtornára, mint az elsőnél. Úgy gondolom, ha ez a terület nincs kellően felkészítve arra a nagy feladatra és igénybevételre, amit a szülés jelent, akkor valószínűsíthetők a problémák egy nehéz szülés után. A gátmetszésnél a sebszélek szépen összeilleszkednek, könnyebb az eredeti állapot visszaállítása. Most a harmadik gyerekünket várjuk, mindent úgy teszek, mint az előzőeknél, és biztos vagyok abban, hogy nem lesz semmi baj.

B.-né 

 

Utána azonnal fel tudtam kelni, nem véreztem olyan sokat, nem kellett elviselnem az összevarrás fájdalmát, és semmi problémám nem volt később sem. Tudtam pisilni, nem fájt az ülés, pár óra múlva úgy éreztem magam, mintha nem is szültem volna. A terhesség alatti pici inkontinenciám a szülés után elmúlt, így nem hiszem, hogy épp a gátvédelem okozná – ellenkezőleg – sokkal könnyebb így a szülés!

Gabi

 

Háromgyerekes anyuka vagyok, gátvédelemmel szültem mindannyiszor. Az elsőt, aki 2800 gramm volt, a középsőt, aki 3620 gramm és a kis faros Ilonámat, aki 2940 grammal érkezett közénk. Egyik szülés után sem volt problémám és mindhárom alkalommal karcolás nélkül megúsztam a kitolási szakot. Szerintem fontos, hogy a medencealap izmai edzettek legyenek. Mi tartja edzésben őket? Hát a szerelem! Meg Kriston Andrea intimtornája, a Kegel-gyakorlatok és a hastánc is. Az ügyes kezű bába elengedhetetlen, legtöbbje tapasztalt ebben a műveletben. A gátmasszázs/gátedző olaj is sokat segíthet. A teljes ellazuláshoz elengedhetetlen a segítőkbe vetett bizalom. A lazítást el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni, a hozzá tartozó légzéstechnikával együtt.

Bába ismerőseim azt mondják, ritka kivételtől eltekintve nem szükséges ez a “kis” művelet. Az izmok túlnyúlását a vágás nem akadályozza, illetve nem előzi meg. Ajánlom figyelmetekbe Noll Andrea holisztikus bába szakdolgozatát a gátmetszésről, a címe: Ajtóstul az élet kapuján át. A www.nandu.hu-n biztosan rátaláltok. Az, hogy az orvosok miért ragaszkodnak ehhez a művelethez, számomra megfejthetetlen, hála Istennek az én orvosom nem ragaszkodott hozzá.

I. R.

 

Négygyerekes, 34 éves anya vagyok. Hallottam én is olyan véleményt, mely szerint jobb gátmetszéssel szülni. Ráadásul többgyermekes, egészségügyis anyukától. Az első két lányom gátmetszéssel jött világra. Csodálatos élmény volt rövid és könnyű vajúdás után magamhoz ölelni őket. Vidéken egy nagyon kedves, hozzáértő orvosom van, és itt most sem nagy “divat” a gátvédelem. Aztán úgy alakult, hogy amikor a fiam született, épp Pesten éltünk, és bár egy ideig hazajártam terhesgondozásra, a 33. hét után mégis kerestem egy pesti orvost, aki azzal kezdte: ugye nem gondolja komolyan a harmadik gyereknél a vágást? Meglepett ezzel, de nagyon örültem neki! Mivel a fiam az én méreteimhez képest elég nagynak bizonyult, azért arra készültem, hogy mégis lesz vágás. A szülés szépen haladt, a kisfiam ügyesen segített engem, én pedig igyekeztem vigyázni rá közben. Aztán amikor kibújt, és megláttam őt, elöntött a gyönyörűség. A szülésznő pedig gratulált, és nevetve mondta, hogy ugye lehet gátmetszés nélkül nagy babát szülni! A férjemmel alig akartuk elhinni, hogy sikerült. Sokkal gyorsabban felépültem. Már a szülőágyról ülve telefonáltam körbe a családot, és az álmosságon kívül semmi bajom nem volt. Aztán újra hazaköltöztünk vidékre, és újra babára vágytunk. Amikor teherbe estem, természetes volt, hogy felkerestem a régi orvosomat. Az első kérdéseim között volt, hogy szülhetnék-e gátvédelemben. A doktor úr azt mondta, meg fogjuk próbálni. A próbálkozásból életem legszebb szülése lett. Kicsi lányom minden beavatkozás nélkül jött a világra. Az orvosom és a szülésznő épp csak jelen volt, és engedték, hogy a férjemmel szépen megszüljük a babánkat. Nem kértem beöntést, borotválást, és az én drága orvosom ebben a “nem bababarát” kórházban kedvesen fogadta a kéréseimet. Csendben végignézte, ahogyan szülök, és a végén gratulált nekünk a szép élményhez. Ennek már egy éve, és ha lehet, még hamarabb felépültem, mint korábban. Nincs gondom a vizelettartással, sőt a nemi életben sem okozott problémát a gátvédelem. Minden a régi! 

K. M.