Szülés kontra tudomány

Nemrég egy különleges tanulmány látott napvilágot egy nonprofit szervezet, a National Women’s Health Resource Center kezdeményezésére, amely azt taglalja, milyen tudományos eszközök állnak a nők rendelkezésére akár abban, hogy gyermekük foganjon, akár abban, hogy világra hozzák kisbabájukat. A jelentés célja az volt, hogy minél több nő tudjon arról, milyen  gyermekvárással és a szüléssel kapcsolatos technológiai eszközök léteznek és melyik hasznos, melyik veszélyes.

A tanulmány átfogó képet nyújt arról, milyen újítások jelentek meg tudományos-technikai szinten, és mik a lehetőségei egy nőnek a fogantatás előtti időszakot, genetikai tanácsadást, a genetikai rendellenességgel született anyák és apák esetében megoldást jelentő különleges mesterséges megtermékenyítés lehetőségét, a várandósságot, a szülést, a szoptatást illetően. A jelentés az orvosi technológia előnyeire és kockázataira is kitér. Szó esik a férfi terméketlenségről, a terhességi cukorbetegségről is.

Folyamatos ultrahang – nem indokolt

Egy átlagos, orvos által felügyelt kórházi szülés és egy száz évvel ezelőtti otthonszülés között nem sok hasonlóság van, leszámítva, hogy mindkét esetben egy gyermek világrahozatala a cél. Ugyanakkor, míg száz éve az egyetlen eszköz, ami segíthetett megállapítani, hogy érzi magát a baba anyukája hasában, a sztetoszkóp volt, addig a hatvanas években már elkezdték alkalmazni az elektromos magzati monitort, amely papíron dokumentálta a kisbaba szívverését, később pedig áttértek a ma is használatos ultrahangra, amely a mama hasán keresztül, vagy belső vizsgálat során közvetlenül a magzat fejére helyezve mutatja a szívritmust.
Egy szülészekből és nőgyógyászokból álló társaság nemrég megállapította, hogy semmi nem indokolja a folyamatos szívhang-monitorozást azoknál az édesanyáknál, akik nem veszélyeztetettek, ráadásul az állandó figyelés akadályozza a nőt a mozgásban és nem veheti fel a számára legkényelmesebb testtartást vajúdás alatt. Ennek ellenére a legtöbb nőn folyamatosan rajta van az ultrahang a vajúdás teljes ideje alatt.

Folyamatos vizsgálat – nem indokolt

A várandósság alatt a világ legtöbb kórházában az anyukákat egy sor tesztnek és vizsgálatnak vetik alá. A tudomány fejlődésének köszönhetően soha ilyen hamar nem lehetett kiszűrni a terhesség alatt felmerülő problémákat. Azonban a tesztek, vizsgálatok egyre növekvő száma sok kismamában szorongást idéz elő, hiszen mindannyian egészséges kisbabára vágynak és a sok-sok várakozás a teszteredményekre megnövekedett stressz-szintet eredményez. Ugyanakkor, míg a várandós anyukák egy része csak a legalapvetőbb vizsgálatokat végezteti el, és nem kér a különleges tesztekből, addig egy másik csoport minden hozzáférhető információt tudni akar a születendő babáról.

Császármetszés egyre növekvő száma – nem indokolt

A szüléssel kapcsolatos gyakorlat ugyancsak sokat változott száz év alatt. Noha császármetszést és fogót már a XX. század első felében is alkalmaztak, az ilyen beavatkozások száma nagyon alacsony volt. Ma a császármetszések aránya rendkívül magas: Amerikában és fejlett országokban a szülések harminc-negyven százaléka végződik így. Ráadásul az utóbbi években elterjedt a választható császármetszés szokása, ami azt jelenti, hogy a beavatkozás valójában nem indokolt, csupán az édesanya kérésére végzik el.

A vákum fejlődésével egyre kevesebbszer használtak fogókat, bár sok helyen még ma is előfordul alkalmazásuk. Ami egyértelműen kiderül a felmérésből az az, hogy noha a technológiai vívmányok sok esetben segíthetnek, rutinszerű használatuk inkább hátrányt, mint előnyt jelent. A szülés egy természetes, az emberiség létezése óta “gyakorolt” folyamat, amelyhez a szükséges tudást a nők génjeikben adják tovább az utódoknak. Éppen ezért a gyermekszülés a mai modern nő számára ugyanolyan, mint ezer éve a dzsungel közepén szülő nő számára.
Ugyanakkor egyre több nő éli át a várandósságot és a szülést tele félelemmel, kétséggel és szorongással. Az ok: az orvosok sok helyen a várandósságot betegségként, a kismamákat betegként kezelik.
A legtöbb várandósság és szülés orvosilag felügyelt. Mivel az orvostudomány azt állítja, hogy a gyerekszülés “egyre inkább igényli” az orvosi beavatkozást, a legtöbb nő aláveti magát ennek a gondolkodásmódnak és várandóssága első pillanatától a gyermeke megszületésének egy egészségügyi technológiának válik alanyává. A szülészek számára a várandósság “kockázatos állapot”, amely orvosi felügyeletet és folyamatos beavatkozást igényel. Emiatt nagyon sok nő úgy hiszi, hogy a szülés túl veszélyes és fájdalmas ahhoz, hogy orvosok és kórházak nélkül hozza világra gyermekét. Az egyik leggyakoribb – és nagyon sokszor felesleges – beavatkozás a császármetszés: az elmúlt negyven év alatt elképesztő mértékben nőtt ennek a műtétnek az aránya és egyelőre nincs semmi, ami megállíthatná ezt a növekvő arányt.

Veszélyek

A természetes úton születő babák esetében a szülőcsatornán végighaladva a csecsemők képesekké válnak szabályozni testhőmérsékletüket, hormonok szabadulnak fel szervezetükben, amelyek hozzájárulnak a tüdők egészséges működéséhez. Ezzel ellentétben a császárral világra jövő babák nemcsak hogy nem jutnak ezekhez az előnyökhöz, de a műtét következtében komoly veszélyben foroghat az egészségük. A tervezett, vagyis egy adott időpontra kijelölt császármetszés esetében a baba nem akkor születik meg, amikor itt van az ideje, hanem hamarabb. Emiatt légzési nehézségei lehetnek, gondok léphetnek fel a táplálkozással kapcsolatban is, amely meghosszabbíthatja a kórházi tartózkodás idejét. Egyes császármetszések során a magzat megsérülhet, ráadásul a császármetszésekkel született babák körében magasabb a halandóság aránya, mint a természetes úton világra jövő csecsemők esetében. És ott van még a nagy fertőzéskockázat, hiszen a műtét során a vesék vagy a húlyhólyag sok esetben károsodik. A császármetszés során az anya kétszer annyi vért veszít, mint természetes szülésnél. Nem minden anyuka reagál jól az altatással, vagy az érzéstelenítéssel a szervezetébe juttatott szerekre. Sok császármetszésnél újabb műtekre pl. húgyhólyagműtét, méheltávolítás, stb van szükség. Felléphet még vérrögképződés, légzési nehézségek, tüdőgyulladás.

Császármetszés a számok tükrében

Annak ellenére, hogy hivatalosan csak akkor kell császármetszést végrehajtani, ha a baba, vagy a mama élete veszélybe kerül, az efféle beavatkozások száma folyamatosan emelkedik. Paradox módon minél modernebb, fejlettebb egy egészségügyi rendszer, annál több a császármetszés az adott országban. Ausztráliában például jelenleg a szülések 40 százaléka végződik császárral, de vannak, akik azt jósolják, hogy két évtizeden belül ez az arány 90 százalék lesz. (A WHO által javasolt, elfogadható arány 15 százalék.) A közkórházak esetében ugyanennyi az arány Brazíliában, de a magánkórházak 80-90 százalékról számolnak be. Olaszországban 32,9, Amerikában 30,2, Az Egyesült Királyságban 23 , Nigériában 34,6, Kínában 50 császár jut 100 szülésre.