Családháló

Kezdőoldal Egészség és lélek A szülő nők jogai – amiről a legtöbb szülésfelkészítőn nem beszélnek

A szülő nők jogai – amiről a legtöbb szülésfelkészítőn nem beszélnek

Mindannyian érezzük, elég „beteg” dolog betegekről beszélni akkor, amikor várandós asszonyokról van szó, akik gyermekük világra hozatalára készülnek. A várandósság és szülés-születés nem betegség, hanem természetes állapot. A szerzők összegyűjtöttek 5+1 olyan „betegjogi törvénykezést”, melyet ismerni érdemes annak, aki szülésre készül.

Novák Julianna és Ördögh Csilla ,

A kórházban betegjognak hívják, ám a szülészeti ellátás esetében ez kétszeresen is félresikerült elnevezés. Egyrészt azért, mert a betegjogok a kórház bármely osztályán valójában nem a betegek jogait, hanem a kórházat és a kórházi személyzetet védik az estleges perektől. Másrészt elég „beteg” dolog betegekről beszélni akkor, amikor várandós asszonyokról van szó, akik gyermekük világra hozatalára készülnek. A várandósság és szülés-születés nem betegség, hanem természetes állapot, kimagaslóan érzékeny életidő, mellyel a természet kihívás elé állítja az embert: vajon hogyan tudunk méltó, hosszú-távú jóllétet biztosító módon bánni ezzel az életszakasszal, a tudomány vívmányait és eredményeit okosan felhasználva. Cikkünkben összegyűjtöttünk 5+1 olyan „betegjogi” paragrafust, melyet mindenképp érdemes ismerned, amikor szülésre készülsz. 2012 márciusa óta az otthonszülés is rendelettel szabályozott, választható lehetőség – ez esetben is érdemes elolvasni, hogy felkészültnek érezhesd magad, minden eshetőségre.

A kismamákat abban az intézményben is megilletik alapvető jogaik, melyek az egészségügyi ellátását végzik a szülés során. Sokak számára megdöbbentő, hogy saját testünkről, sőt, életünkről mi magunk dönthetünk. Kutatások szerint sajnos nem is nagyon élünk ezzel a két évtizede létező jogunkkal, az orvosok legtöbbje pedig, mintha elfelejtett volna kérdezni. Pedig a kompetenciaérzet megtartásához, mely a szülés jó minőségű megélésének alapfeltétele, ez a legfőbb kulcs: a várandósgondozás során és a szülőszobán bevonják-e a szülő nőt a döntésekbe, vagy sem. Súlyos pszichés következményekkel járhat, amennyiben a beavatkozások az érdekeltek megkérdezése és beleegyezése nélkül történnek meg.

Ugyanakkor igaz az is, hogy valójában a probléma a társadalomban gyökerezik, a modern szocializációban keresendő. A döntés-gyakorlás egészen kislány korban indulhat, például ott, hogy az édesanya bölcsődés korú kislányát megkérdezi: „melyik ruhádat szeretnéd felvenni, a pirosat vagy a kéket? A meleg pulcsit most nem jó felvenned, mert nyár van és nagyon meleg, de itt a piros vagy a kék ruhád“. Hasonló, finom módon gyűrűzik ez tovább egyre felelősebb kérdésekben, az iskolai években, majd a munkahelyen keresztül a hálószobán át a szülőszobáig. Az orvosnak, akinél a szaktudás van, tisztában kell lennie a lehetőségek palettájával, (mármint hogy kánikulában a pulcsi nem oké, de van piros meg kék lehetőség is) és erről a pácienst informálnia kell. Azonban a bibi, ami ott van a társadalomban, sem az orvosképzést, sem az egészségügyet nem kerüli el. A jelenlegi orvosképzést tekintve az alapvető perinatális (és általános) pszichológiai összefüggések oktatásának hiányát tapasztaljuk. Ami pedig még súlyosabb, hogy az orvosképzésben a szülészeti szakirányt választók nagyon kevés háborítatlan szülést látnak, ha látnak egyáltalán, így a szüléskísérés helyett szülésvezetést tanulhatnak csupán. A probléma nem az orvosok személyiségében keresendő, hanem a történelemben, az orvosképzés struktúrájában és az egészségügy finanszírozásában.

Érdemes tehát felkészülten érkezni, bizalmunkat előfeltételekhez kötni, valamint tisztában lenni azzal, hogy még a jól megválogatott kórházi szakszemélyzet sem tud változtatni bizonyos, kórházakra jellemző aktuális állapotokon és szokásokon. Az egészségügyi törvény az alábbi jogokat biztosítja, mellyel érdemes tisztában lenned:

#1 Jog az orvosválasztáshoz

A törvény biztosítja a szabad orvosválasztást a terhesgondozásnál és szülésnél. Bár a várandósgonozásról szóló rendelet 2014. július 1-én hatályos módosítása értelmében a terhesgondozást alacsony rizikójú várandósság esetén szülésznő is végezheti, ez az általános gyakorlattól, illetve a szükséges szemléletváltástól még messze van. Orvosválasztásnál ajánlatos figyelni a referenciára, szimpátiára, belső intuícióra, és nem árt az orvost statisztikai adatokról is kikérdezni a szülőszobán történő ténykedésével kapcsolatosan. A választott orvos nem utasíthatja vissza a hozzá forduló páciensét diszkriminatív alapon.

„8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és – ha jogszabály kivételt nem tesz – a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.”

#2 Jog a kapcsolattartáshoz/1: azzal lehetsz, akivel szeretnél, aki segít a szülésednél

A mai Magyarországon, ahol az asszonyok már rég nem azzal a bábával szülnek, akit gyermekkoruk óta ismernek, (esetleg maguk is vele születtek), a szülés helyszíne a kórház lett. Nagy mérföldkő (lenne) a felismerés, hogy az elidegenedett világban a hozzátartozó biztosított jelenléte a kórházi szülésnél a szülés-születés jó minőségének egyik kulcsa. A kutatások (és a tapasztalataink) szerint azok a nők, akik apával vagy dúlával, esetleg mindkettőjük támogatásával szülnek, kevesebb szülési fájdalomérzetről és komplikációról számolnak be, beavatkozások is kisebb számmal fordulnak elő náluk. A szeretett, választott személy jelenléte biztonságérzetet ad a nőnek a kórházi környezet, és a szüléssel járó ismeretlen faktorok dacára. Biztonságérzetben a kontrakciók közötti szünetekben az izmok képesek ellazulni, regenerálódni, miközben az agy fájdalomcsillapító hormonokat termel. Biztonságérzet hiányában mindez elmarad. Sajnos a legtöbb kórház elég szűk keretet szab ennek a törvénynek, és egy főben maximalizálja a beengedhető személyek számát, így a kismama választani kényszerül például a párja és a dúla között, ami egyáltalán nem nevezhető ideálisnak.

„§ (5) A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen…”

#3 Jog a kapcsolattartáshoz/2: együttlét az újszülöttel

A legfontosabb ponthoz értünk. Furcsa, hogy ezt egyáltalán ki kell mondani, hogy az anyának joga van a gyermekéhez, hiszen szülés előtt még egy testben éltek, és az újszülött szempontjából ez az egység-tudat nem a szüléssel, hanem a kognitív éréssel, hónapok, évek alatt halványul el. Ez az együttlét az újszülöttnek is joga!

 „11§ (4) A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon.”

A vizsgálatokon, fürdetések alkalmával, mindenkor, a nap 24 órájában! Hiszen csak így ellenőrizhető, hogy valójában mi történik vele. Anya és baba szeparációját sajnálatosan makacs hagyomány őrzi, és a kórházakban még ma is elhangzanak indokolatlan esetekben az olyan mondatok, mint hogy „csak pihenjen anyuka, mi majd vigyázunk a babára”, illetve az újszülött esetleges rosszullétével fenyegető kommentek is gyakoriak, mint a „sok magzatvizet bukik még, és megfigyelésre kell elvinnünk” (a csecsemőosztályra, ahol a nagyforgalmú szülészeteken 20-30 újszülöttre és anyára jut egy-két csecsemős nővér). Perinatális tanácsadói képzettséggel bíró szakember szájából ilyen mondatok nem hangozhatnak el. A lehetőségek sajnálatos módon szűkösek, rooming-in szolgáltatás, vagyis anya-baba együttlétét biztosító elhelyezés a nap 24 órájában még ma sem biztosított minden szülészeten.

Az ideális valójában a család-barát szülészet lenne, ahol a családi szobákban az anyák is nyugodtan tudnának pihenni, a baba stressz-rendszereit sem terhelnénk túl az idegen környezettel (hiszen amikor anya pihen, apával, nagyszülővel vagy akár a testvérével lehetne). Ezen kívül a kórházi tartózkodás idején valódi segítséget jelentő laktációs szaktanácsadók, gyermekágyas dúlák bevonásáról is joggal álmodozhatunk, akik a babával való korai együttlét, és az életre szóló kognitív és emocionális rendszerek alapozásánál segítik az anyákat.

„§ (5) A szülő nőnek joga van… a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”

#4 Jog az ambuláns ellátáshoz és a megfelelő szintű ellátáshoz

Nincs egészségügyi indoka annak, hogy egy úgynevezett normál, problémamentes szülés után bent tartsák az anyát és az újszülöttjét a kórházban a mostanáig megszokott 72 óráig, azaz három napig. Mivel a kórházi szülészetek kapacitása nem a különböző egyéni igényekre szabott, családbarát kórház Magyarországon jelenleg nincs, ritka a korai gyermekágyas, szoptatás művészetét tanulgató napok során a megfelelő minőségű és időtartamú szakmai jelenlét is, érthető az anyák egy részének azon igénye, hogy szeretnének minél előbb hazamenni, és az otthonukban szaksegítséget igénybe venni. Az ambuláns ellátással kapcsolatos rendelet módosítás egy jelentős lépés lehet a nőközpontú ellátás felé, mely választhatóvá teszi a 24 órás kórházi tartózkodást normál lefolyású szülés után, ha az anya is és a baba is egészséges. A perinatális szemlélettel munkálkodó szakemberek régóta dédelgetett célja volt ez, mely most megvalósulni látszik.

A szülő nőnek jogában állt eddig is, és jogában áll ezután is, hogy az intézményt elhagyja!

„12. § (1) A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.”

#5 Jog a tájékoztatáshoz, az önrendelkezéshez és a beavatkozások visszautasításához

Ahogyan azt korábban említettük, saját testünkről, sőt, életünkről mi magunk dönthetünk. Az orvosnak nem feladata az önkényes döntéshozatal a fejünk felett. Feladatai közé tartozik viszont a teljes körű tájékoztatás a tervezett beavatkozásokról, azoknak időpontjáról, elmaradásukkal járó következményekről és az alternatívák felsorakoztatásáról. A felvilágosítást a páciens számára érthető, értelmezhető módon kell szolgáltatni, a felmerülő kérdéseket megválaszolni. A páciensnek a felmerülő beavatkozásokat, a lehetséges kimenetel tükrében, jogában áll visszautasítani. A visszautasítás csak akkor nem lehetséges, amikor közvetlen életveszély áll fenn. A vajúdás és szülés folyamán felmerülő beavatkozásokat a szülő nő fontolóra veheti, visszautasíthatja. Érdemes tehát előre lefektetni azokat a határokat, melyeket magad körül szeretnél tudni, és megbeszélni a szülészorvosoddal és a szülésznőddel, hogy milyen beavatkozásokat fogadnál el, és melyeket szeretnél elkerülni.

„§ (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.

(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre.

15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.

(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban előírt korlátozásokat.

(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.”

A törvény szerint ugyanakkor:

„17.§ (2) A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása a) mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti…”

#+1: panaszjog

Panaszjogával is élhet az, aki a szülészeti ellátás során jogsérelmet szenved. A panasztétel történhet akár anonim módon, ha a betegjogi képviselőt, vagy az intézmény fenntartóját, vezetőjét felkeressük. Ezeket a fórumokat akár párhuzamosan is használhatjuk. A peren kívüli intézkedést a közvetítői tanácstól lehet kérni, bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tehetsz, kártérítési igény esetén polgári pert indíthatsz. Nem hivatalos formában pedig egy levél is megteszi, amit az orvosodnak, vagy a szülésznődnek címzel a visszajelzés bármely formája számít; még ha mást nem is, magadat vállon veregetheted.

Amennyiben további kérdésed van, szeretnél mélyebben elmerülni a témában, esetleg a javasolt kommunikációs stratégiákról, technikákról szeretnél többet megtudni, jelentkezz a betegjogi kommunikációs alkalmukra itt.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Támogatás hátrányos helyzetűek segítőinek

Hazai karitatív szervezetek 4,5 milliárd forint infrastrukturális fejlesztéseket valósíthatnak meg pályázati forrásból, amelyre eddig nemcsak itthon, de az Európai Unió...

Close