Szülői stílusok: rád melyik jellemző?
Minden szülő más, mindannyian valamennyire egyedi stílusban, megközelítésben, különböző elvek szerint neveljük gyerekeinket. Évtizedek kutatásai alapján mégis kategóriákba lehet sorolni a szülők nevelési stílusát.
Ezeket a kategóriákat ismerni éppúgy hasznos, mint tisztában lenni azzal, melyik megközelítésnek általában milyen hatása van a gyerekekre. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egy adott szülő nevelési stílusa egy az egyben beleillene bármelyik kategóriába. Ha azonban tudatosan közelítjük meg a gyereknevelést, nem árt ismerni a kutatási eredményeket.
Különösen hasznos ez, ha arra készülünk, mi majd másmilyen szülők leszünk, mint a mieink voltak. Tapasztalatból mondom, nagyon nehéz feladat ez, és tudatosság, odafigyelés nélkül lehetetlen megoldani. Különösen hasznos ez manapság, ha olyan szülők akarunk lenni, akik bíznak a gyerekeikben, engedik őket felnőni és önállóvá válni. Ez ugyanis ma nem trendi.
Napjainkban a leggyakrabban emlegetett szülői nevelési stílus a helikopter-szülőség, amit angolul egyre gyakrabban illetnek az “overparenting”, azaz túlzott szülőség névvel. Ezek a szülők igyekeznek a gyerekük életének minden mozzanatában jelen lenni, általában igyekeznek megoldani helyettük minden problémát, eltakarítani minden akadályt. Csak éppen ezzel a gyerek fokozatos függetlenné válását akadályozzák meg, sokszor alkalmatlanná teszik őket saját problémáik megoldására. Ők azok, akik előbb tudják az e-naplóból a jegyeket, mint maguk a gyerekek, de sokszor alapvető gyerekjogokat sértenek azzal, hogy rendszeresen kutakodnak gyerekeik táskájában, telefonjában, e-mailjei között is. Ez a magatartás általában a gyerek egész gyerek- és fiatalkorát végigkíséri.
Lassan szülővé válnak a helikopter-szülők gyermekei, akik a tapasztalatok szerint nehezen boldogulnak a családdal járó felelősség vállalásával. Vagy elhanyagoló szülőkké válnak, vagy maguk is helikopterré, esetleg tovább terhelik szüleiket, mert rájuk támaszkodnak. A mostani 40-50-es generáció, amelynek egy része ezeket a gyerekeket nevelte, az úgynevezett szendvics generáció. Már vannak ellátási kötelezettségeik az idős szülők felé, de elszakadni még nem tudó gyerekeik változatlanul rájuk támaszkodnak.
Megtapasztaltam, mennyire nehéz ellenállni a nyomásnak, hogy mi is ugyanúgy járjunk el, ahogy mások, de bátran állítom, hogy túlélhető. Egy zárt Facebook-csoportban, amelyiknek én is tagja vagyok, rendszeresen tesznek fel mindenféle, szülőséggel kapcsolatos kérdést. A kérdésekből és válaszokból látszik, az ottani, nagyrészt kisgyerekes szülők általában helikopter-szülők. Az érintett gyerekek nagy része Budapest egyik biztonságos és jól körülhatárolható, nagyjából 6 négyzetkilométernyi részén él – oda is jár iskolába -, ahol nagyjából mindenki mindenkit ismer. Mégis látható, hogy ezek a gyerekek egyáltalán nem önállóak. A nyár elején például többen kerestek olyan gyerekcsőszt, aki a napközis tábor végén, néhány saroknyi távolságról hazaviszi az iskolás gyerekeket, akár testvéreket, akik közül legalább az egyik már felsős.
A cikk itt folytatódik.
