Te, Én és Isten – no meg a szex

Az iskolában megtanulunk deriválni, sőt, az ízeltlábúak összes tulajdonságát megismerhetjük, csak éppen arra nem kapunk választ, hogyan ápoljuk, gondozzuk kapcsolatainkat, házasságunkat. Három szakember pszichológiai és teológiai megközelítése arról, hogy férfi és nő közötti alapvető különbözőségek ellenére hogyan lehet úgy kommunikálni egymással, hogy az együttélés a boldogsághoz vezető út legyen.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 23. czefernek.lena

Folytatjuk Papp Miklós előadássorozatát, melyet a morálteológus Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusokkal közösen tartott a Sapientia Hittudományi Főiskolán. A téma ezúttal is “… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak” – azaz a Kommunikáció, ami összetart. Míg előző cikkünkben a jó házasság titkairól és buktatóiról esett szó, most azt boncolgatjuk, milyen arányban esik latba a szexualitás, a barátság és Istennel való kapcsolatunk.


Isten, Teljesség, Extázis

A szex az egyház szerint sem bűnös dolog, sőt, ha erkölcsös, lelkiismeretes és igaz, akkor közelebb visz Istenhez. Az erósz teológiája a következőképpen foglalható össze Papp Miklós szerint: Isten, Teljesség, Extázis. Ez azt jelenti, hogy nem csak egymáshoz, Istenhez is közelebb visz minket a szexualitás, ha nem hagyjuk ki a harmadik, égi dimenziót. Ezt ki kell mondani, mert sokakban hamis kép él a szexualitásról. Szent Ágoston óta – aki úgy képzelte, úgy adjuk át utódainknak az áteredő bűnt, ahogy életet adunk, vagyis a testiséggel – benne van a klímában, hogy a szex rossz, de legalábbis nem olyan fontos – hívja fel rá a figyelmet a teológus, hozzátéve, hogy még nagyanyáink is ebben a tudatban nőttek fel.

Te, Én és Isten – no meg a szex

Képzeljünk el egy háromszöget, amelynek két lába a házaspár, a csúcsa pedig Isten. Az igazi erósz hozzá visz, a teljesség felé, ám ahhoz, hogy mindez így legyen, sok munka szükséges – mondja Papp Miklós, hozzátéve, hogy nem lehetünk „platonisták, testfelejtő gnosztikusok” ebben a kérdésben. Gondoljunk csak bele, ha Krisztusnak is fontos az emberi test, olyannyira, hogy maga is ebben a testben született majd támadt fel, akkor ki vagyok én, hogy ezt a testet semmibe vegyem? Fizikai valónk tehát ugyanúgy keresztény dolog, és az igazi hithet hozzá tartozik ez a dimenzió is.

A másik teste hangszer

Nagyon szép hasonlat, hogy a másik teste olyan, mint egy hangszer, amelyet csak én tudok egyedi módon megszólaltatni. Ehhez azonban rengeteg tanulás szükséges, méghozzá nem pornográf forrásokból, (mert az erőszak) hanem a másikkal együtt. A jó szex valójában a liturgia folytatása, amikor a testemmel is megdicsőítem Istent. Ehhez azonban nem csupán maga az aktus vezet, hanem az egész napos testi kommunikáció, ahogyan a házaspár között egész nap ott leng az erotikus gyöngédség kedves klímája.

Mi kell mindehhez?

Először is a saját vonzerőnk ápolása, ami nem azt jelenti, hogy megpróbálunk Barbie babához hasonlóan kinézni, sokkal inkább a saját adottságaink fenntartása, hogy továbbra is a másik számára vonzó nők, férfiak legyünk. A játékosság ugyanúgy hozzátartozik a szexuális kultúrához, amit a legtermészetesebb módon kell gyakorolni. Egész nap feszültek vagyunk, ami nem rossz, hiszen van munkánk, felelősségünk, de mikor engedjünk ki, ha nem a párunkkal? Itt ugyanúgy tervezni kell, mint az élet bármilyen más területén! A jó szex ott kezdődik, hogy reggel megcirógatom a másikat, vagy hogy nap közben felhívom, milyen pezsgőt vegyek estére! És ne feledjük: a szexualitásunk nem egy befejezett dolog, folyamatosan alakulóban van, a gyöngédség jeleit életünk végéig tanuljuk egymástól.

Mivel alázhatom meg a másikat?

A teológus arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel tudjuk megbántani, akár meg is alázni a házastársunkat. A férfiaknál nagy veszély, ha csupán addig érdekli őket a szex, amíg maguk kielégülnek. (Gyorsan letudják az asszonyt, aztán nézik a Híradót!) Hiszen a nő nem ezért ment hozzá, nem erre „szerződött” a házasságban! Az asszonyok részéről ugyanígy figyelni kell arra, hogy ne csupán tárgyként használják férjüket, akit peteéréskor (amikor a leginkább kívánják a szexet) leakasztanak a fogasról, majd szépen visszaakasztják. A férfiak sem ezért kötöttek házasságot! Ez a két jelenség a férfi és nő szexuális görbéi közötti különbségből adódik (a férfi egy aktuson belül sokkal rövidebb idő alatt ér a csúcspontra, míg a hő havi ciklusa szerint szexuálisan aktívabb egy rövid időszakban). A házasságkötés ilyen értelemben valóban halál. Meghalok a saját „görbéimnek”, hogy ebből aztán egy közös, csodálatos élet támadjon fel.

Leszel a legjobb barátom?

Az erószhoz hasonlóan fontos a házas felek közötti philia, a barátság építése. Ehhez szükséges, hogy merjek beszélni magamról, ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy meg tudjam hallgatni és támogassam a másikat. Nagyon hasznos, ha van közös kedvtelésünk, amely lehetővé teszi, hogy ne csupán a hétköznapi teendők elintézéséről, például a csekkbefizetésről beszéljünk a társunkkal. Fontos tudatosítani magunkban, hogy a házasság nem csupán az erószból áll, és a fejünkben is ápolni kell a kapcsolatot partnerünkkel, ami sokszor ugyanúgy tervezést igényel.

„Nem csak kenyérrel él az ember”

A szerelem az erósz, a philia és az agapé hármasának harmóniája, és az erószunk a philia, azaz az értelmünk alatt áll. Ez azt jelenti, hogy ha a fejünkben harmóniát teremtünk, akkor szebb lesz a szexualitás is, de azt is előre vetíti, hogy nem vagyunk vágyainknak kiszolgáltatva egy esetleges csábítás esetén, hiszen az intellektusunk uralja testünket. Viszont ha a szexualitással gond van, az sokszor nem szervi bajra vezethető vissza, hanem arra, hogy a fejünkben nincs valami rendben. Itt is igaz a mondás, hogy nem csak kenyérrel él az ember, azaz nem elég a közös ágy, asztal, bankszámla. A kultúra, a nívó, az igényesség nem csak saját épülésünkre szolgál: egy közös olvasás, színházi élmény fejleszti a köztünk lévő baráti kapcsolatot is.

Hogyan ápoljuk az isteni szeretetet?

Az agapé, azaz az Isteni szeretet is ápolásra szorul, erre szolgál többek között a szentségi házasság, amely az erószt és a philiát, azaz a köztünk lévő barátságot és szexualitást is megáldja. Ide tartozik még a szentségek közös vétele, valamint a közös ima is, amelyben nem csak Istent imádjuk, de egymás iránt is kifejezzük szeretetünket. Különösen fontos ez a napközben felgyülemlett feszültségek oldása miatt (akár a gyerekekkel együtt is), mert ilyenkor megerősítem a másikat: attól még szeretlek, hogy rád szóltam vagy valamiben nem értettünk egyet.  Lehet jó hatással ránk egy családi zarándoklat, s a lakásban lévő kegytárgyak is hasznosak (egészen másképpen vitázom a feleségemmel egy életnagyságú Jézus arckép társaságában). Nagyon fontos a közös ünneplés és böjtölés is, hogy ne csak a luxusban osztozzunk. Végezetül nagyon fontos, hogy az erósz, a philia és az agapé egyensúlyban legyen az életünkben.

Folytatjuk!

Házi feladat: Gondoljuk végig, hogy a mi kapcsolatunkban melyik szeretet erősebb, melyik gyengébb? Ne feledjük: ha valamelyik túl domináns, esetleg teljesen hiányzik, az a kapcsolatunkat is megbetegítheti!