A terhesség nem jelenti a barátság végét!

Barátnők között kimondatlanul, de sokszor van egy kis versengés abban, ki mikor megy férjhez, majd, ki, mikor lesz először várandós. Annak ellenére van így, hogyha megkérdeznénk, valószínűleg senki sem felelné, hogy ezeken a dolgokon lehet lemérni az ember értékét. A pszichológusnál azonban nem ritkán hangzanak el olyan mondatok, hogy „úgy érzem, le vagyok maradva”. Miért? Mert az összes barátnőm megtalálta már a párját, avagy az összes babázik már, én meg még nem. Még akkor is zavaró lehet ez, ha közben zajlik az illető élete: elvégezte az egyetemet, halad a szakmájában, és egyébként pedig van még ideje bőven, hogy „pótolja a lemaradást”.

Ebből következik, hogy amikor egy barátnő gyereket vár, akkor természetes, ám sosem nyíltan felvállalt érzés, hogy nemcsak örül az ember, hanem előfordulhat, hogy rossz érzést kelt benne, hogy összehasonlítja magával. „Ő terhes. És én mit tudok felmutatni?” Ezt persze nem mondjuk ki, mert egyrészt illik örülni, másrészt ez olyan, mintha irigykednénk. Holott nem tőle irigyeljük a gyerekét, hanem arra kényszerít minket a helyzet, hogy számot vessünk magunkkal: nekünk is van mire büszkének lenni? Tegyük hozzá, persze, hogy ezek a nők is tudják, hogy igazából teherbe esni nem teljesítmény-kérdés. Na igen, jól nevelni majd a gyereket, az tényleg olyasmi lesz, ami büszkeségre ad okot.

Ha valaki ambivalens a barátnő terhessége kapcsán, a mögött még egyéb ok is meghúzódhat. Ha ő még nem babázik, a barátnőnek pedig ez az első gyereke, akkor az új helyzet azt is jelenti, át fog alakulni a barátság, a legtöbb esetben meglazulni. Mindkettőjüknek oda kell figyelni, hogy megelőzzék ezt, de vajon a babázó barátnő elég motivált lesz-e erre – aggódhat a másik -, vagy semmi más nem fogja érdekelni, csak a gyerek? És ha tudnak is találkozni, vajon lehet-e bármi másról beszélgetni vele, mint pelenkákról meg a gyermek alvásritmusáról?

A cikk itt folytatódik.