Tervezzük a babát, vagy bízzuk a természetre?

Akármilyen határozott is az álláspontunk, érdemes időt szakítani az ellenvélemény végighallgatására. Lehet, hogy meggondoljuk magunkat? Vera arról beszél, miért híve a tervezett terhességnek, és Annamari arról, miért idegen tőle a “programozott baba”.

Péterfi Vera (33)
foglalkozása: jogász
A gyerekek: Bori (4 és fél)
Vince (3)
Sári (7 hónapos)

2003 februárjában még dohányoztam, amikor elhatároztuk, belefogunk a babagyártásba. Mivel három hónap felkészülési időt javasolnak, letettem a cigarettát, és magzatvédő vitamint kezdtem szedni. Szerintem nagy hiba a dohányzást csak a pozitív teszt után abbahagyni, hiszen így a baba két hétig a mamával szívja. Részt vettünk az optimális családtervezési programban, ahol rutinvizsgálatokat végeztek az egészséges fogantatás érdekében. Sajnos az étkezésem megreformálását még nem tartottam fontosnak. 2004 februárjában egészségesen megszületett a nagylányunk. Aikor egyéves volt, és még szopott, ismét várandós lettem, ekkorra azonban már sor került az étkezésünk egészségesebbé tételére: elhagytuk a finomított élelmiszereket és az adalékanyagokat. Ebben nagy szerepe volt a Kismama magazinnak, ahol sokszor olvastam a teljes kiőrlésű gabonákról. 2005 novemberében egészséges kisfiunk született. Mire elkezdődött a harmadik várandósságom, már elhagytam a húst és az egyéb állati eredetű ételek fogyasztását, a kávéról pedig a baba kedvéért mondtam le teljesen. A kislányunk most áprilisban született négykilósan, egészségesen. Szerintem amennyire tehetjük, kerüljük a várandósság, s ha lehet, már a készülődés időszakában az értéktelen élelmiszerek és az élénkítőszerek fogyasztását. Fontos a baba egészsége, és az sem utolsó, hogy mi meddig leszünk egészséges szülei.