Téveszmék: Az érzelmi megvonás – Pál Feri előadása

Valami  vonz azon helyzetek felé, amikből leginkább szeretnénk szabadulni. Átok, csillagok, föld-energia. Mi a baj a világgal? Misztikus okokat keresünk, amitől nem lesz jobb, de legalább mondtunk valamit. Az értelmünkkel valahogy próbálunk kapaszkodót keresni mert egy téveszme is jobb mint a teljes sötétség.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 06. szabo.daniel

Valami  vonz azon helyzetek felé, amikből leginkább szeretnénk szabadulni. Átok, csillagok, föld-energia. Mi a baj a világgal? Misztikus okokat keresünk, amitől nem lesz jobb, de legalább mondtunk valamit. Az értelmünkkel valahogy próbálunk kapaszkodót keresni mert egy téveszme is jobb mint a teljes sötétség.


Egy zsidó rabbinövendék űzötten mászkál az iskola kertjében és nem érti hogy van ez a rész a Szentírásban. Töpreng rajta, szenved, már mindent elolvasott azoktól akik elemezték, mégsem világos. Egyre feszültebben jár fel-alá, mikoris a professzor kiszúrja az emeletről és lekiált neki: – Mi van Mózes? – Jaj, rabbi, itt nyűglődök ezzel a szöveggel. Az öreg rabbi erre felhívja magához: – Na, gyere, majd én megmagyarázom.
– Rabbi, magyarázni én is tudok, érteni nem értem!

Sokszor a sémák fogságában valami ilyesmit élünk át.

Érzelmektől való megfosztottság

Aki ettől a sémától szenved, csakúgy mint a korábbi esetekben, háromféleképpen reagálhat:

–    Ha belemegy a séma logikájába: olyan társat választ aki az alapvető érzelmi szükségleteimet nem tölti be.
–    Ha elkerüli: nem keres partnert. Távol tartja magától azt a személyt aki gondoskodással, megértéssel fordulna felé.
–    Ha túlkompenzálja – nagyon követelődző lesz: Úgy gondolom, a te feladatod az hogy engem boldoggá tégy. Este 9 van és még semmi?!

Ez a séma az egyik leggyakoribb és a benne élők tudják a legkevésbé, hogy a foglyai.
Miért mindig alkoholista férjet választok? Miért nem merek megházasodni? Miért olyan nőket választok akik nem jönnek hozzám? Miért mindig házas férfiakba szeretek bele?
A tünetek annyira homályosak lehetnek, hogy az illető gyakran nem is kér segítséget. Mert nem tudja megmondani, hogy mi baja van, egyszerűen csak nincs jól. Hiszen az érzelmi szükségletei betöltetlenek.

Három fő igényünk:

– Gondoskodásra való igény: figyelem, barátság, érzelmek
– Együttérzés: megértés, odafigyelés és kölcsönösség.
– Védelem: hűség (olyan világot termetek, ahova te biztonsággal hazatérhetsz, nem adlak ki, nem beszélek a hátad mögött rosszat, társaságban nem cikizlek.); a másik megvéd, adott esetben tanácsot ad, segít

Elmosogatnál?

A feleség hamarabb hazaér a munkából mint az ura, elkezd főzni. Ez természetes számára, édesanyja is így tett, igen hamar megtanította őt rá, 15 évesen már egy komplett vasárnapi ebédet el tudott készíteni, büszkék voltak rá. Most várja is haza a férjét, de igazából megszokta az egyedüllétet is. Valamiért nincs mindig jól, nem látja elég pozitívan a világot. Megérkezik a férj, leül, puszit már rég nem adnak egymásnak. Csöndben megeszi a vacsorát majd elkezd újságot olvasni. A nő mosogat, nem érzi magát túl jól, pár napja betegeskedik, estére kicsit fölmegy a láza. Ám megtanulta, hogy ne dőljön le a lábáról, nem teheti meg, ilyenkor több C-vitamint szed. Átfut az agyán, hogy de jólesne ha a férjem egyszer elmosogatna. De látja, hogy  elmélyül az újságolvasásban, nem meri megkérni. Ami még jobban zavarja, hogy holnap lesz egy nehéz beszélgetése a főnökével. Jó lenne ha a férje tanácsot adna. Épp nézi a kedvenc lövöldözős filmjét, ezért az asszony félve, csak csöndben felveti aggályait. Mire a másik fél szóban, idegesen lerendezi. Elmegy lefeküdni egyedül. Reggelre nincs jól. Azért még gyorsan fölkel, mert eszébe jut hogy elfelejtette kikészíteni este férje ruháit…

Ő olyan partnert választott aki soha nem volt érzékeny érzelmi ill. fizikai szükségleteire. Azok nem nyernek kielégítést, a hiányai tovább mélyülnek. Fizikai betegségek fognak kialakulni. Az is lehet, hogy csak akkor engedi meg magának a pihenést, ha beteg lesz.

Egy érdekes csavar: azt gondolnánk hogy ha a séma által megnyilatkozó hiányunk kielégítést nyer, akkor jól leszünk. Pedig nem!

Túl jó vagy hozzám

Egy kislány érzelmileg sivár környezetben nő föl. A fizikai szükségleteit megadják, az édesapja ügyel rá, hogy mindene meglegyen, de érzelmileg sosem voltak közel. Az anya pedagógus – mire hazaér a munkából, már nem akar gyereket látni (ez persze nem sztereotípia). Felnővén a lány beleszeret egy rendes fiúba, hamarosan hozzámegy. A férj megad neki minden korábbi hiánycikket: naponta érdeklődik felőle, gondoskodik, szeret főzni,  jólesik hazamennie hozzá, odabújni. Éldegélnek, ámde egy idő után elkezd sok lenni a nőnek. Állandóan ölelgeti, ő meg már tolná el, olyan pocakos is. Esténként mindig beszélgetni akar – a feleségnek nincs kedve hozzá. És nem érti: minden nőtársa ennek örülne, ő pedig nem tud. Majd beköszönt egy új szerelem, el is válik. Ám pár év múlva észreveszi, hogy boldogtalan új partnere mellett. Mert az közel sem elégiíti ki érzelmi szükségleteit. A nő újabb és újabb helyzeteket provokál, amire a férfi még ridegebb elutasítással válaszol. Így válik el másodjára 45 évesen. És mivel egyik változat sem jött be, a házasság intézményében keresi a hibát.

Tehát nem ilyen egyszerű, hogy tudom, miből szenvedtem hiányt, akkor azt pótolom és az élet szép. Nem, mert amit egykor nem kaptam meg, az valóban idegen számomra.

Itt az idő:

Visszaemlékezni arra amikor először hiányzott valami és megszólaltatni a gyermeket. Nem is gondolnánk, hogy van olyan, aki megadná nekünk a kívánt gondoskodást, ezért nem modjuk ki a szükségleteinket. Ehelyett ismerjük fel és tanuljuk meg kifejezni azokat. Fogadjuk el, hogy természetesek. Például, ha fáradt vagyok, szabad aludni…