Tiltsuk-e a vízipipát?

Elmúlt a türelmi időszak, füstmentesek a vendéglátóipari egységek, a munkahelyek, a megállók, az aluljárók. Hivatalosan akár 50 000 Ft-ra is büntethető a magánszemély, ha rágyújt ott, ahol tilos, és még többre a hely fenntartója, ha pl. egy hamutállal támogatja is ezt a tevékenységet. Van azonban egy „szellem-dohánytermék”, amely valahogy átjutott a rostán, és tilalom ide vagy oda, 1000 és 2000 Ft között számos kávézóban és teázóban lehet bérelni. Lássuk, mit tud a vízipipa!

Tulajdonképpen nem a vízipipa tud valamit, hanem a fogyasztó sejt keveset. Talán kialakításának köszönhetően ugyanis a vízipipa inkább hasonlít valamilyen míves, autentikus kultúrtermékre, mint veszélyes, függőséget okozó drogforrásra. Ugyanebből adódóan a vízipipánál fel sem merül annak kérdése, hogy vajon el kell-e kérni a személyi igazolványt, mert még egy kisnövésű tininek is gond nélkül kiadják. Összegyűjtöttük, mit is kell(ene) tudnunk erről az eszközről.

Nargile, sheesha, vízipipa
India pakisztánközeli régióiból származtatják a sheesha-t, innen „indult” nyugatnak, majd Észak-Afrika meghódítása után az ottani „nargile” beette magát az európai kultúrába is.

Hogyan működik?
A cigarettával ellentétben nem a dohánylevelet magát égetjük el, hanem – a pipa felépítéséből adódóan – a forró szén hőjét szívjuk át a feljebb elhelyezkedő dohányleveleken (plusz opcionális aromákon), a füst ezután a vízen halad át, ami részben megszűri és lehűti azt, és a hosszú szipkával végül hideg füst lélegezhető be.

Hogyan hat?
Aki azt gondolja, hogy valami, ami füstöt juttat a tüdőbe nem káros, az erősen téved. Bizonyos aspektusaiban valóban szolidabb a cigarettadohányzásnál, hiszen hideg füst megy a tüdőbe, és a víz részben (!) megszűri azt valóban, de ezzel fel is soroltuk az előnyös oldalait.

A valóságban azáltal, hogy ekkora útra küldjük a dohányfüstöt, végeredményben mélyebben tüdőzzük le, mint egy átlagos cigaretta füstjét. A dohány, amit elszívunk a pipában eredetileg gyengébb, mert korábban egy eljárással csökkentik a nikotintartalmát, ami egyébként mellékes, ha az elszívott mennyiséget tekintjük, továbbá kevés az „eredeti” vízipipa-dohányt előállító cég.

A letüdőzött füst így is tartalmaz nikotint, szénmonoxidot és karcinogéneket is, sőt, akár a cigarettánál nagyobb mennyiségű kátrányt továbbá egyes nehézfémeket. A vízipipa-dohányokon azt reklámozzák, hogy nincs benne kátrány, ami valóban igaz: a kátrány égés közben, a szénnek köszönhetően képződik folyamatosan.

Mire jó akkor a víz?
A víz valóban szűr és hűt, ehhez nem fér kétség, de csodát ne várjunk tőle. A nikotint például „hidegen hagyja”, hogy vízen vezetik-e keresztül, a szénmonoxid is csak nagyon kis mennyiségben oldódik a vízben, egyedül a kátrány az, aminek a szintje vízen túl mérséklődik.

Drog
Mint minden függőséget okozó termék, a vízipipa is drogként kezelendő. Ugyanúgy dohányt szívunk el vele, füst járja át a tüdőnket és a körülöttünk ülők füstöt lélegeznek be. A füst, kátránytartalmától függetlenül (ezt szűri a legjobban a víz) roncsolja a tüdőszöveteket, szénmonoxidtartalma a cigarettázással megegyező módon okoz lassú bénulást a tüdőben, fokozva emellett a rák kialakulásának kockázatát. Még ideig-óráig tartani tudja magát a kulturális átmagyarázás, de végeredményben be kell látni: a vízipipa is ugyanolyan dohánytermék, mint a pipa, a cigaretta, vagy a szivar, így ezekkel egy lapon említendő, és ekként is kell vele bánni.