Tippek a dackorszak ellen

Az énkép és az éntudat kialakulásával párhuzamosan megismerkedhetünk a csöppség cseppet sem idegesítő dackorszakával. Ez a rendkívül lényeges fejlődés-lélektani állomás rengeteg problémával jár. A Családháló annak járt utána, milyen praktikákkal könnyíthetünk saját életünkön.

A két és három éves kor közötti időszakot, nem véletlenül nevezik dackorszaknak: a picik ezekben a hónapokban még nem képesek elég választékosan kifejezni önmagukat, ami belső konfliktushoz, és sokszor sírásba, kiabálásba torkollik.

A hivatalos meghatározás szerint a dackorszak a gyerekek életének – általában egy-három év közötti – időszaka, melyet váratlanul előtörő, heves érzelmi megnyilvánulások jellemeznek, és amely időszak alatt keletkezett konfliktusok nem csak a szülőknek megterhelőek, hanem a gyermeknek is.

A dackorszak egy valódi kihívás a szülő és a gyerek számára egyaránt, és akár évekig is eltarthat, amíg az anya és apa rájön, melyik módszerrel tudják a leghatékonyabban kizökkenteni csemetéjüket dühös vagy elutasító állapotából. A babáknak ugyanúgy időre van szükségük ahhoz, hogy képessé váljanak kezelni saját indulataikat. Ezért lehetőleg ne alkalmazzunk a tűrőképességet próbáló dackorszakban olyan eszközöket, melyek úgysem segítik a helyzet megoldását, és amiket később úgyis megbánnál.

Íme, néhány példa, amelyek segíthetnek:

–          Próbáljuk megőrizni nyugalmunkat, az csak olaj a tűzre, ha saját indulatosan reagálunk. Maradjunk higgadtak, és ne személyes támadásnak fogjuk fel a hisztirohamokat.
–          Lehetőleg ne folyamodjunk erőszakhoz: egy pofon csak tovább ront a helyzeten!

–          Érdemes az önkifejezés eszközével élni: adj a gyerek kezébe nagyméretű papírt és ceruzát, hogy lerajzolhassa, mit érez!
–          Kiabálásra érdemes egyre halkabb válaszokkal reagálni, és arra bíztatni a picit, hogy szintén vegye suttogóra. Szép lassan az ő lendülete is elakad, ha a másik fél nyugodtan kezeli a helyzetet.

Ijesztő „mutatvány”, amelyre a gyerekek 5 százaléka képes: indulataival való küzdelem, görcsös sírás közben elakad a lélegzése, néhány másodpercre elájul, arca elkékül, ritkábban elsápad. Mivel a gyerek erőlködés közben nem vesz levegőt, oxigénhiányos állapotba kerül, amely a fenti tüneteket okozza, de a gyorsan beinduló reflexes légzés visszaállítja a normálállapotot.
Az ijesztő – de az esetek többségében ártalmatlan, egészségkárosodással nem járó – tünetegyüttest a szakemberek érzelmi alapú légzéskimaradásnak, idegen szóval affektív apnoé-nak nevezik. Ha gyermeküknél tapasztalják a tüneteket, mégis érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis az affektív apnoé-t csak a “kórelőzmény” ismeretében és EKG-lelet birtokában lehet elkülöníteni egy speciális szívritmuszavart okozó rendellenességtől.