Úriembert nevelni a #metoo világában: Néhány tanács apáknak
A hetven év felettiek talán emlékeznek még az időkre, amikor minden férfi az áhított úriember címre törekedett. A generációk során azonban, ahogyan nagyapák és nagyanyák, apák és anyák nem tisztelték egymást, az úriemberség mércéje fokozatosan leromlott, hiszen senki sem tud továbbadni olyasmit, amit maga sem kapott meg. A mai apáknak, akik fiatal fiút nevelnek, már sokszor a semmiből kell előteremteniük azokat az értékeket, amiket a család, iskola, egyetem és a média nem tud átadni.
John Henry Newman bíboros, a Dublini Egyetem rektora fogalmazta meg miből áll a mindenkori úriemberség eszménye. Számára az úriemberek képzése jelenti az egyetemek egyik legfontosabb társadalmi hozzájárulását.
A Newman által megfogalmazott ideális úriember mindig szem előtt tartja a körülötte élők fizikai, érzelmi és intellektuális biztonságát és kényelmét, de ezt olyan begyakorlott és természetes önuralommal teszi, hogy mások észre sem veszik. Bár mindig az észszerűség elvét követi, tudja, hogy az emberi kapcsolatokban kedvesség fontosabb a józan észnél, ezért megpróbálja megérteni az embertársait, különösen az ellenfeleit, miközben végig az elvei szerint cselekszik. Mivel nem próbál folyton a figyelem középpontjába kerülni, jobban oda tud figyelni mások érzéseire, emiatt elnézőbb tud velük lenni. Az a szokása, hogy másokat jobb színben tüntessen fel megkönnyíti a vezető pozícióját.
Mindazonáltal, tekintve, hogy mindannyian utánozva tanulunk, annak az apának, aki ilyen fiúkat akar nevelni, előbb magának kell elérnie ezt a szintet. Ha a saját apja is úriember volt, már eleve könnyebb helyzetből indul, ám ha az apa annak idején nem volt jelen a fia életében, vagy nem viselkedett igazi férfiként, mint ahogyan az sajnos annyi esetben előfordul manapság, kénytelen más példaképet keresni, akit követni tud.
Ezen túl azt is meg kell értenie, hogy a fia csak akkor fogja utánozni, ha érzi az apai szeretetet. Emiatt fontos, hogy minden apa rendszeresen játsszon a fiával, amikor az még kicsi, mivel ezzel könnyedén belophatja magát a gyerek szívébe még a problematikus kamaszkor előtt, mikor erre már általában kevesebb az esély. Ha pedig az anya is nyíltan kimutatja a férje iránt érzett szerelmét, a fiuk mindent megkap, ami ahhoz kell, hogy úriember váljék belőle.
És hogy hogyan érdemelhet ki egy férfi ilyen szerelmet a gyermekei anyjától? Folyamatos erőfeszítéssel, mely már akkor kezdődik, mikor a fiuk még az anyaméhben van. Az udvarlás idején könnyű úriembernek lenni, mivel a nő a férfi vágyának tárgya, a díj, amit el akar nyerni. Viszont a házasság „testközelből”, főleg a terhesség idején, jobban próbára teszi a férfiakat, mint azt előtte gondolnák: nem mindig könnyű szem előtt tartani a feleség igényeit és szükségleteit, kielégíteni azokat érzelmileg, fizikailag és intellektuálisan, elnézni a hibáit, türelmesnek lenni vele, mikor inkább kritizálni esne jól. Emellett pedig a férjnek meg kell tanulni alkalmazkodni a felesége temperamentumához, aminek házasság előtt még csak a vonzó oldalát tapasztalta. (A feleségnek is ugyanígy kell megtanulni alkalmazkodni a férjéhez.)
Ezen túl, fia megszületésével az apának a „tanuló fázisból” át kell lépnie a követendő példakép szerepébe. Amikor a fiú 7-9 éves, az apának azt is meg kell terveznie, hogyan fogja ő (és senki más, főleg nem a pornográfia) bevezetni a fiát a férfi-női szexualitás világába. Igaz, ez a bevezetés valójában már sokkal hamarabb elkezdődik, mikor egy apa megtanítja fiát arra, hogy tisztelje a nővérei és anyja szemérmét és ne sértse meg magánszférájukat a fürdőszobában és a hálóban.
Az ezt követő nyolc-tíz évben fokozatosan kell megosztania fiával a férfi szexualitás testi, lelki és szellemi vonatkozásában szerzett tapasztalatait, így gondoskodva róla, hogy a fiú elsőként tőle hallja, hogyan egészíti ki egy férfi a női szexualitást. Emellett fontos, hogy odafigyeljen rá, hogy a fiú önuralmat tanuljon, ami majd segít neki, hogy házasság előtt legyen önmegtartóztató, és házasként szexuálisan aktív.
Egy fiú ilyenkor tudja leginkább megtapasztalni, hogy mennyire fontos a mély lelkiélet, ami nélkül apja számára lehetetlen lenne így uralkodni a saját szexualitása felett. Az apának arra is oda kell figyelnie, hogy rámutasson a pornográfia káros hatásaira, amelyek megfosztják a férfiakat az ideáljaiktól, szívüktől és szexuális teljesítőképességüktől és saját romlott képzeletük rabjává teszik őket. Fontos, hogy megmutassa fiának, ő maga hogyan szokott harcolni az ilyen kísértések ellen – hogyan éri el, hogy ne engedje őket túl közel a szívéhez, ahol a gyerekei és felesége iránti szeretete lakozik.
Egy fiú, akit így tanítottak a szerelemre és szexualitásra, tudni fogja, hogyan hódítsa meg szíve hölgyét – teljes szívvel és nem darabokban, elhasználtan adva át magát. Ha emellett azt is látja, hogy édesanyját mennyire élteti férje szerelme, a fiú garantáltan erős társsá fog nőni, és egy generációval később majd az ő fogja fia számára ezt az üzenetet átadni. Az igazi férfiak tudják, hogy életük legfontosabb és legnagyobb kihívása ez: olyan úriemberként élni, akit majd leutánozhatnak a fiaik, hogy így maguk is olyan férfivá nőnek, akihez minden anya szívesen adja feleségül a lányát.
Fotó: Fortepan
