Vagy dolgozol, vagy gyereket nevelsz
Mit ér a nő, ha anya? Mit ér a dolgozó, ha anya?
Az Index cikke az anyák foglalkoztatottságáról és a bérezésükről legtöbbünkből valószínűleg nem vált ki nagy meglepődést. Az anyák a munkaerőpiacon nem a legszívesebben látott szereplők: általában a kevésbé előnyös részmunkaidős állások jutnak nekik, a fizetésük arányosítva kevesebb, mint férfi kollégáiké, és ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy a gyermekük születése után rugalmasabb munkarendben folytassák ugyanott.
“A 2015-ös adatok szerint a 25-49 közötti gyermektelen nők ugyanolyan arányban jelentek meg a munkaerőpiacon, mint az azonos korú férfiak. Ezzel szemben a gyermekes családokban a változás ellentétes irányú: a férfiak munkával töltött ideje és jövedelme rendszerint emelkedik, míg az anyukáknál csökken. A korcsoportban a gyermektelen nők csupán 16 százaléka dolgozik részmunkaidőben, ugyanez a gyermekeseknél bő háromszorosára, 52 százalékra nő.”
Nem fogok újat mondani: az anyák foglalkoztatottsága Magyarországon sem mutat derűsebb képet, mint a vizsgált brit társadalomban. Kisgyermekes anyaként nehéz elhelyezkedni; persze érthető is, hogy a munkáltató szívesebben alkalmaz olyat, aki biztos embernek tűnik: nem lázasodik be reggelre az ovisa, nem kell váratlanul hazamennie a hányó iskolás miatt. De akkor mégis mit kellene kezdenie magával a sok keresőképes és tehetséges anyának?
Nem épp így képzelem… Sok afrikai és ázsiai anyához viszonyítva a mi legtöbb munkaproblémánk csak “hiszti”
Van, akinek nincs választása: a család struktúrája megköveteli, hogy az első adandó alkalommal beadja a kicsit a bölcsibe, és teljes időben munkába álljon – ha tud. Mások viszont megtehetik, hogy a GYES vagy GYED alatt ne vállaljanak munkát, és csak utána találják szembe magukat az elhelyezkedés nehézségeivel.
Ha egy nő feszített munkatempójú, stresszes munkahelyről megy el szülni, könnyen lehet, hogy évekig nem vágyik visszamenni, és nagyon élvezi az anyaság minden percét – a felmerülő nehézségekkel együtt is. Örül, hogy a szociális tere változik, hogy sok probléma kikerül az életéből, ami addig markánsan a része volt. De olykor megjelenik a “gyerekezésnek” egy másik oldala is: az az érzés, hogy anyaként kikerültem a társadalomból, feleslegessé váltam. Nincs más dolgom, mint a gyerekemről gondoskodni, miközben én ugyanaz vagyok: egy erős, sokféle készséggel rendelkező nő.
Sokunkat arra nevelnek egész fiatalkorunkban, hogy akkor vagyunk hasznosak, ha dolgozunk, és most hirtelen nincs esélyünk hasznosnak lenni.
Na, azért ezt a képet is érdemes felülvizsgálni. A kisgyermekes anya csak kolonc volna a társadalom nyakán? “Te csak lógatod a lábad, egész nap semmi dolgod…” Tényleg? Én meg azt hittem, mi alapozzuk meg, milyen mentalitású lesz a jövő társadalma, mennyire lesznek jó problémamegoldók, milyen lesz a konfliktuskezelési készségük, a kreativitásuk, mennyi lesz bennük a tisztelet és szeretet.
Te hasznos vagy, vagy haszontalan? Ki mondja meg?
De ettől még a tény az tény: míg otthon labdázom és pelusozom, a képességeim parlagon hevernek, és ez egyre frusztráltabbá tesz, ahogy a gyermekem nő. Főleg pedig akkor, ha már régen használhatnám őket, mégsem kapok teret hozzá…
Mikor két gyerekkel voltam otthon, sokat gondolkoztam futurisztikus munkahely-megoldásokon: olyan cégeken, ahol a babájukat is magukkal hozva dolgozhatnának a nők, olyan központokon, ahova az anyák kisgyerekekkel együtt eljárhatnának, hogy ott valós projekteket valósítsanak meg, valódi munkát végezzenek.
A valóságban a legtöbb anya ezt úgy oldja meg – ha merészebb -, hogy vállalkozni kezd, akár más anyákkal együtt. Sok WAHM (Work At Home Mom – “Otthon dolgozó anya”) vállalkozás nőtte ki magát életképes céggé. De a vállalkozás mindig kockázat is: tőkeigényes, és tapasztalatlanul belevágni nem okvetlenül szerencsés.
Mi lenne hát a megoldás? Azt hiszem, most valóban “felülről” tudna jönni. Nagyon hiányzik az anyák munkába állásának támogatása, a több részmunkaidős állás, főleg pedig a rugalmas munkabeosztású állások. (Meg persze a futurisztikus anya-munkaközpontok.;))
De addig is: itt az esély felfedezni a saját kreativitásodat. Rajzolj, írj, fess bútort (este, hogy ne rontsák el neked), varrj, kertészkedj, kezdd el megtenni, amit azelőtt nem mertél!
[Mondom én, itthonról dolgozva (rugalmasan), miközben a gyerekeimnek épp nem nagyon tetszik a dolog…]
