Vágyaink és a kisebbrendűség – Pál Feri előadása

Ha a hiányaink alapján élünk sosem leszünk elégedettek. A gyógyulás folyamán a hiányoktól indulunk míg fel nem ismerjük, mire is vágyunk. Végül kiderül, hogy nem is vágyunk mindenre. Illetve rájövünk, hogy vannak felszínesek és fontosak…

Az előző alkalmon tárgyalt érzelmi deprivációtól ha eljutunk addig, hogy kifejezzük a vágyainkat, az igen nagy lépés. Ennél a pontnál, már elég jól vagyunk és könnyen lehet, hogy ráébredünk: tulajdonképpen meg is van mindenünk, amire szükség van. Most nézzük meg.

Hogyan aktiválódik a sémánk?

1. Ténylegesen adódnak olyan helyzetek, ami alapján a sémán keresztül látjuk a valóságot. Pl. az iskolában nem mertem szólni, amikor pisilni kellett óra közben, nehogy megszégyenüljek. Ha egészséges vagyok, jelentkezem, kifejezem a szükségleteim. Ha nem, bepisilek. Minden óra szorongással töltött el.
2. Mi magunk belemegyünk a séma logikájába: olyan társat választunk, aki nem adja meg a szükségleteinket.
3. Kiprovokáljuk a helyzeteket: Életemben először megnyílok, előtte 3 évig nem mertem odamenni Feri atyához az előadás után, hogy mondjon egy jó lelkigondozót. Még sokan ott állnak a sorban, de elkezdem mondani. ¾ 11 van, mindjárt kidobnak minket, és kiprovokálom –  addig csinálom, míg el nem utasítanak. Utána hazamenve marad a fájdalom. Föl sem merül, hogy nekem részem volt benne.
4. Itt ül valaki az előadáson és azt mondja – ez nem jó, nem szól semmiről. Valójában nincs is helyzet, de ő belelátja, hozzátesz az élettapasztalatából. „Áhh, ez is csak szöveg”.

 Nekem is jogom van a boldogsághoz!

Súlyos mondat, többnyire túlkompenzálás van mögötte. Ilyenkor nem számít semmi: lehet a másik házas, sok gyerekkel, keresztülgázol mindenen a cél érdekében. Az erőt a rengeteg hiány adja, amit átélt. Ha egy barát figyelmezteti, hogy „nem lesz ez egy kicsit sok?”, keményen ellenáll, mert azt hiszi, hogy vissza akarja rugdosni a régi érzelmektől megfosztott világba. Nehéz eset, mert sokszor a segítő elől is elrejti a problémát, erősnek mutatja magát. Vagy elvárja, hogy az szavak nélkül is érezzen rá.

Ehelyett meg kell tanulni érzelmi szükségleteinket felfedezni és kifejezni, a sémát észrevenni. A szükségleteink helyén valók (szabad pisilni). Merni választani olyanokat, akik gondoskodnak rólunk, őket elviselni. Felismerjük, hogy a társunk mit tud adni, és mit nem. Amit tud, azt megbecsüljük.

Csökkent értékűség, szégyen séma

Ez valójában a kisebbrendűség érzése. Aki kórosan szenved benne és
–    belemegy a séma logikájába: olyan barátokat választ, akik eleve leértékelik. Gyakori egy nőnél, hogy a kapcsolatban a férfi is úgy gondolja, hogy felesége alacsonyabbrendű. Ebben a nagy egyetértésben élnek együtt.
–    Ha elkerüli hogy a séma aktiválódjon: távolságot tart, mert fél hogy a másik belelát. Nehogy kiderüljön, hogy én bénább vagyok!
–    Ha túlkompenzálja azt: állandóan másokat kritizál.

Farsang

Pálferis bulin táncot hirdetnek. Eleve szorongva érkezek, mert csúnyának gondolom magam. Megyek inkább enni, akkor nem feltűnő, hogy nem kérnek föl. Ott elvagyok valakivel, aztán éjfél körül úgyis megunom, esetleg hazamegyek az utolsó metróval. Erre a zenére szívesen táncolnék. Nem értem, azokat a ronda nőket is felkérték. Hogy vehette föl azt a ruhát, vagy az jelmezt?! Végre felkéri egy srác. Ahogy táncolnak, elkezdi kritizálni magában, „hú de béna, biztos kiröhögnek vele, de kár hogy nincs sötétebb”. Még egy esélyt ad az életnek, leül, oda is jön egy helyes fiatalember, ám a lány visszautasítja:  „áh nem köszi, mindjárt megyek”.

Mi az ami hozzásegítette az est kimeneteléhez?
– A séma logikájára épülő gondolatok folytonos ismétlése. – Miért februárban van a bál, amikor tíz kiló plusz van rajtam?
– Az ehhez párosuló érzések: szégyen és düh. – Miért van ilyen világos?
– A cselekvésmód: fölmegyek inkább enni, ezáltal elkerülöm hogy felkérhessenek, vagy elutasítok valakit.
– A sémát megerősítő kommunikáció: ez az ami igazán belevisz a helyzetekbe.

Ámor vízre töltve

Egy ilyen csökkent értékűségű sémában szenvedő nő története Milton Erickson pszichiáter és családterapeuta praxisából. Alanyunk 27 éves, még soha nem volt kapcsolata. Nem rossz adottságokkal rendelkezett, de feladván, hogy társat találjon, elhanyagolta a külsejét. Ráadásul volt egy hézag az első fogai közt amivel nem bírt megbarátkozni. Volt valaki a munkahelyén akinek tetszett, kicsit fel is tűnt a lánynak, hogy mindig pont akkor megy vízért mint ő, de egyébként a sémával eltérő jelenségek telejsen elkerülték a figyelmét. Végső segítségkérésként ellátogatott Ericksonhoz.
Ő azt javasolta neki, mivel úgyis már elindult a lejtőn, tegye meg az utolsót: költse az összes pénzét magára. Így is tett, kért öltözködési tanácsot, új ruhákat vett, frizurát váltott, és a következő konzultáción már egész csinosan jelent meg. Még egy utasítást kapott, hogy otthon vegyen vizet a szájába és gyakorolja annak kispriccelését a fogai közti résen. Majd ezt vigye véghez, amikor legközelebb egyszerre mennek vízért a fiúval a munkahelyen. Miután pedig lespriccelte, fusson el… de a fiúval megegyező irányba. Lezajlott a jelenet, ami után együtt kávéztak, majd rendszeresítették ezt a jó szokást. Egészen addig, míg Erickson egy év múlva meghívót kapott az esküvőjükre.