Valóban kockázatosabb az ikerszülés?

Az ikrekkel még akkor is lehet kalamajka, ha egyébként az egész várandósság kockázatmentesnek bizonyult.

A hármas ikrek esetében ezért az orvosok minden esetben császárt javasolnak, de ha két kisbabát hordunk a szívünk alatt, akkor is mindenképpen érdemes a kórházi szülést választani. Itt ugyanis minden feltétel adott az esetleges komplikációk kezelésére.

Amennyiben a kettős ikrek érettek a születésre, három lehetséges helyzetet foglalhatnak el a pocakban:

1. Kettős fejfekvés

Ez esetben mindkét magzat fejjel lefelé fordulva helyezkedik el, ami nagyon jó kilátást biztosít a természetes szülés sikerére vonatkozóan (60-70 százalékos a sikeres hüvelyi szülés). Rossz hír, hogy csupán a babák 45 százaléka helyezkedik el ebben a pozícióban.

2. Fele-fele

Amennyiben az első baba fejfekvéses, a második pedig farfekvéses, az orvos inkább dönthet a császármetszés, mint a farfekvéses szülés lebonyolítása mellett, hacsak nem sikerül a „rosszul” elhelyezkedett babát megfordítani. Ez a felállás egyébként az esetek 35 százalékára jellemző.

3. Harántfekvés

Az esetek fennmaradó 20 százalékában előfordul, hogy az egyik magzat – vagy akár mindkettő – harántfekvéses, ilyenkor az orvos már nem nagyon kockáztat.

Előző cikkünkben utaltunk rá, hogy ha egynél több babát hordasz a szíved alatt, az orvos gyakrabban rendel majd be bizonyos komplikációk kiszűrése érdekében. Fontos, hogy tudd, mik is ezek! Nem rémisztgetés céljából, inkább, hogy minél hamarabb lépni tudj te is, ha bármilyen gyanú felmerül!

a/ Korai vajúdás – koraszülés

Ez a legnagyobb kockázati tényező azon kismamák számára, akik egynél több magzatot hordanak a szívük alatt. Az egyes terhességek átlagos, 40 hetes hosszához képest a kettős ikreké már csak 36 hét, a hármas ikreké 33-34, a négyes ikreké pedig akár 31 hétre is redukálódhat (koraszülésről a 24 és 37. hét között beszélünk). A 36 hétre született babák többségével nincsen semmilyen probléma, ezért az alábbiakban szót ejtünk arról, miért fontos és hogyan lehet felismerni a koraszülés előjeleit. Sokaknál elkezdődik a vajúdás a korai szakaszban (a kettős ikreket várók 40 és a hármas ikreket várók 80 százalékánál!), de aztán végül időre születnek meg a babák.

b/ Kromoszóma-rendellenességek

Ha egynél több babát várunk, a babák kromoszóma-rendellenességének esélye magasabb, mint az egy gyermekes szülők esetében. Ez azért lehetséges, mert az egy babára jellemző kockázati tényezők több gyermek esetében összeadódnak. Ilyenkor a nő életkora is súlyozottan esik a latba: míg az egy babát várók 35 év felett számítanak „idősnek”, addig a kettős terhes anyukánnál 33, a hármas ikreket váróknál pedig már 31-32 év a határ.

c/ Diabétesz

A terhességi cukorbetegség szintén gyakrabban fordul elő több gyermeket váró anyukák esetében, ezért az orvosok mindenképpen javasolni szokták az erre vonatkozó szűrővizsgálatokat.

d/ Magas vérnyomás – praeclampsia

A magas vérnyomás kialakulásának is nagyobb az esélye, a rizikó arányosan nő a magzatok számával. Van, akiknél ez egyéb tünetek nélkül jelentkezik, míg más anyukák esetében komplett tünetegyüttes, úgynevezett praeeclampsia alakul ki (magas vérnyomás, ődéma, fehérjevizelés). A kettős ikreket várók 40, a hármas ikres kismamáknak pedig 60 százaléka veszélyeztetett.

e/ Méhen belüli növekedési visszamaradottság

Az összes ikerterhesség számottevő részében (becslések szerint 15-50 százalékában) lehet probléma a magzatok növekedésével. Fokozódik a kockázat, ha hármas vagy többes ikrekről illetve közös placentán osztozó testvérekről van szó, mert ilyenkor előfordul, hogy az eyik baba kevesebb tápanyaghoz jut. Az is gond szokott lenni, ha ez egyik lepény a méhen belül kedvezőtlenebb helyen ágyazódik be, ezért az orvos rendszeresen, ultrahangvizsgálattal kísri figyelemmel a magzatok növekedését.

f/ Iker-iker transzfúziós szindróma

Ilyen probléma csak az egy lepényen osztozó babák esetében fordulhat elő, köztük is csak 10-15 százalékban. Ha a lepény olyan ereket is tartalmaz, amely közös áramlást biztosítanak a két gyerek keringése között, az egyikük kevesebb vérhez juthat és a magzatvize is kevésbé termelődik, ami nagymértékű elmaradáshoz vezethet.

g/ Szelektív terhességmegszakítás – a magzatok számának redukciója

Ezt a két lehetőséget akkor szokták felvetni, ha a babák közül valamelyik abnormálisan fejlődik, illetve – mesterséges megtermékenyítés esetén – az egyik baba életben maradási lehetőségeinek növelése céljából. Nagyon fontos, hogy ilyenkor ne külső nyomásra dönts! Alaposan tájékozódj a kérdésről, valamennyi eshetőségről és lehetőségről és az összes elérhető információ birtokában hozd meg a számodra legmegfelelőbb döntést!

Koraszülés jelei ikerterhesség esetén

A méh izomzatának megnyúlása, mely a szülést beindító egyik tényező, sokkal hamarabb történik meg ikerterhességek esetében, ezért az ikrek átlagosan a 36. héten jönnek világra. Az orvosok ennek elkerülése érdekében próbálkoztak már a méhszáj összevarrásától elkezdve a méhösszehúzódások megakadályozására való progeszteron hormon beadásáig több dologgal, de igazándiból nem sikerült visszaszorítani ezt a tendenciát.

Ezért inkább arra koncentrálnak, hogy megpróbáljanak bizonyos jelekből köveztetni arra, a kismama esetében fennáll-e a koraszülés kockázata. Ez a két fontos jel:

–         A méhnyak hossza – a méhnyak ugyanis a szülés előtt fokozatosan rövidülni kezd. Ennek a vizsgálatnak a 16. és 24. hét között van fontos szerepe, de a mérések ezután is folytathatók, ha szükség van rá.

–         A méhszáj tágulása – A túl korai tágulás jele a méhszáj tölcsér formája, amely ultrahangvizsgálat segítségével szűrhető.

–         További módszer a magzati fibronektin mérése, amelyhez a hüvelyváladékból vesznek mintát.

Ha az orvosok magas kockázati tényezőket állapítanak meg, előfordulhat, hogy javasolni fogják: feküdj be kórházba. Ez esetben ugyanis ellenőrzött körülmények között megakadályozhatják hogy a fenyegető koraszülés közelébe kerülj. Egy másik gyakorlat szerint a 24. és a 34. hét között szteroidos injekciókkal segítik a babák tüdejének érését, felkészítendő őket a túl korai születésre.

A vizsgálatok gyakoriságát, és a vizsgálatok sűrűségét, valamint azt, hogy valóban szükség van-e a kórházi beutalóra, az orvos mindenkinek egyedi helyzete alapján dönti el.