Változzunk együtt! Hogyan lehetünk úrrá a minket elválasztó különbségeken?

A következőkben néhány konkrét példán mutatom be, hogy a különbözőségek milyen problémák forrásai lehetnek egy kapcsolaton belül, és hogy az adott párok milyen választ adtak rájuk. Vannak közöttük jó, követendő minták, és olyanok is, amelyek talán abban segíthetnek, hogy mi ne kerüljünk hasonló helyzetbe. A történetek mind valósak, azonban a személynevek minden esetben fiktívek.

Motiváló minták

Áron és Miri személyisége és temperamentuma tűz és víz. Ez a házasságkötésük előtt izgalmasnak tűnt, azonban két-három év alatt olyan idegesítővé vált, hogy már a váláson gondolkodtak. Elkezdtek párterápiára járni, melynek során fejlődtek az őszinte érzelemkifejezésben, egymás és saját maguk, illetve a kapcsolatuk elfogadásában. Számukra a legnagyobb lecke és fordulópont az volt, amikor megtanultak az erősségeikre fókuszálni. Mi az, ami miatt úgy döntöttek, hogy társul választják a másikat? Mit szeretnek egymásban, mit tartanak különlegesnek? Milyen erőforrásaik vannak, mi az, amire közösen építhetnek? Ezen kérdések mentén egy nagyobb, tágabb perspektívából nézhettek rá a házasságukra, és egy sereg idegesítő dolog máris jelentőségét vesztette.

Vanda azért keresett fel, mert a szülők miatt rengeteg konfliktusa volt a férjével. Felismerte, hogy ennek hátterében az áll, hogy túlzottan ragaszkodik a saját szüleihez, és folyton hozzájuk hasonlítgatja a férje családját. Vanda mert változtatni a szemléletén: elkezdte árnyaltabban látni a szüleit, rájött, hogy nálunk sem volt minden tökéletes, és azt is megértette, hogy nem tragédia, ha a férjével vannak néha nézeteltéréseik. Minden héten meghatároztak olyan fix időpontokat és ünnepeket is, amikor kizárólag egymásra figyelnek. Ilyenkor Vanda kikapcsolja a telefonját is.

Nóri és Roland mindketten elég határozott személyiségek, azt szokták meg, hogy a többiek hallgatnak a javaslataikra, s általában minden úgy alakul, ahogy ők jónak látják. Nem csoda, hogy a két dudás egy idő után nehezen fért meg egy csárdában. Nekik azt kellett megtanulniuk, hogyan adhatnak fel bizonyos dolgokat a saját elképzeléseikből anélkül, hogy felborulna az egyensúly. Sokszor már nevetve emlékeztetik egymást vagy magukat, hogy bár frusztráló, hogy megint mást akarnak, lényeges dolgokban kompromisszumot kötnek egymás érveinek mérlegelésével és a másik érzéseinek megértésével, kevésbé fontos dolgokban pedig megegyeztek, hogy hol az egyikük, hol a másikuk javaslata érvényesül. (Ennek nyomon követésére eleinte egy naptárat is készítettek, később ez egyre természetesebb és rugalmasabb lett.)

Tamara és Gábor kapcsolatában nagyon hamar világossá vált, hogy olyan alapvető értékrendbeli és személyiségbeli különbségek vannak közöttük – főleg a hit és az intelligencia területén –, melyek később nagyon zavaróak lesznek, így számukra a korai szakítás volt a megoldás. Ez persze nem volt könnyű lépés, de sok későbbi konfliktust megelőzött. Sokat tanultak az esetből, s azóta a párválasztásnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a legalapvetőbb dolgok tisztázására. Ez meglátszik abban is, hogy jelenlegi kapcsolataik jóval kiegyensúlyozottabbak, és olyan különbségekkel küzdenek, melyek kevésbé érintik a legalapvetőbb értékeiket.

Dani és Julcsi számos dologban különbözik, de a legtöbb bosszúságot az okozta számukra, hogy teljesen eltérő a napi ritmusuk. Nehezen fogadták el, hogy a másik nem hozzájuk igazodik, s ebből kiindulva komoly veszekedéseik voltak. Egy idő után azonban megtanulták tudatosan használni és a javukra fordítani e különbséget. Első körben megkeresték a közös metszeteket az ébrenléti és a szabad időkben, s lefixáltak néhány olyan időpontot ez alapján, amely csak a kettejüké. Ezután összegyűjtötték azokat a tevékenységeket, amelyek fontosak számukra, de a másikat idegesítik (például Danit zavarja, hogy Julcsi túl sok cikket olvas a neten, Julcsit meg az, hogy Dani gyakran néz egy szerinte fura sorozatot, stb.), majd tudatosan úgy osztották be a napirendjüket, hogy ezen tevékenységek arra az időszakra kerültek, amikor a másik nincs ébren. Így egyszerre spórolták meg azt, hogy egymást bosszantsák a hobbijukkal, s emellett kevésbé volt zavaró, hogy a párjuk éppen alszik.

Petra és Laci nagyon hosszú utat tett meg a párterápia során: egy fel nem dolgozott, őszintén meg nem beszélt múltbeli sérelem miatt a házasságuk válságba került. Azonban mindketten készek voltak arra, hogy – kis segítséggel – belássák a saját felelősségüket mind ebben a régi konfliktusban, mind az ennek következményeként elindult folyamatokban. Sikerült valóban szívből megbocsátaniuk egymásnak, és erre építve elkezdhettek olyan új kommunikációs szokásokat kialakítani, amelyek a kapcsolatuk erősödését hozták magukkal.

Sikertelen stratégiák

A motiváló megoldási minták után nézzünk meg néhány kevésbé sikeres stratégiát!

Rami és Tamás kínosan törekedett arra, hogy ne bántsák meg a másikat, azonban ezt oly módon tették, hogy a másikkal kapcsolatban minden negatív érzésüket elfojtották, ahelyett hogy őszintén, egészséges keretek között megbeszélték volna. Így annyira összegyűlt bennük a sok ki nem mondott, apró feszültség, hogy túl nagyot robbant.

Zsani és Simon szintén elfojtották a negatív érzéseiket, azonban náluk a sok apró feszültség nem gyűlt össze, és robbant egy nagyot, hanem más területeken csapódott le. Például nem jelezték vissza egymásnak, ha valamivel nem értettek egyet, vagy ha megbántódtak, azonban ennek a keserűsége a nap vagy a hét folyamán máshol tört fel bennük, megnehezítve az adott szituáció érett kezelését és értelmezését. Előfordult, hogy egy semleges témánál érthetetlenül dühösek lettek egymásra, vagy teljesen más kontextusban, sokszor mások előtt szóltak be egymásnak.

Berni és Laci helyesen felismerték, hogy jelenlegi kapcsolatukat negatívan befolyásolja egy fel nem dolgozott, múltbeli konfliktusuk, azonban nem tudták felvállalni ebben a saját felelősségüket. Egyre csak egymást hibáztatták érte, így sajnos a tisztázás lehetetlenné s kompromisszum hiányában a kapcsolatuk jövője is kérdőjelessé vált.

Mit tanulhatunk ezekből a helyzetekből?

• A nehéz érzések ott és akkor érthetőek, kimondhatóak, felvállalhatóak és kezelhetőek, ahol keletkeznek. Ha máshova csúsztatjuk őket, azzal nem védjük, hanem aláássuk és romboljuk a kapcsolatunkat.

• Tanuljunk meg mérlegelni, határokat meghúzni – mi az, ami még beleférhet egy közös életvitelbe, és mi az, amivel komolyan érdemes foglalkoznunk.

• Változzunk együtt! Alakítsunk ki közös szokásokat, kössünk egészséges kompromisszumokat, fixáljunk le közös időket! Kapcsolatunk összhangja fontosabb, mint az egyéni győzelmeink.

• Mindannyiunk életében előfordulnak nehézségek, ne szégyelljük őket! Nem az a probléma, hogy ezek megjelennek, hanem az, hogyha nem merünk szembenézni velük, ha elfojtjuk, takargatjuk őket – hiszen így hagyjuk, hogy kezelhetetlenné váljanak.

Megjelent a Family 2017/1. számában.